Mint csillagok az égen

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban...” (Fil 2,14-15)

Az örökös után áhítozó, de egyre korosabb és emiatt egyre elkeseredettebb Ábrámnak egy este ezt mondta a Mindenható: „Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod” (1Móz 15,5a). Ha Ábrám szót fogad és belekezd a csillagszámlálásba, nagyjából háromezerig juthatott volna; egy csillagfényes este a horizontunk felett állítólag ennyi csillag észlelhető szabad szemmel. Évezredekkel később Galileo Galilei (1564-1642) a távcsövének segítségével tízszer ennyi, vagyis nagyjából 30 ezer csillagot láthatott, de a 19. század közepén Friedrich W. Argelander csillagász már 324.198 csillagból álló csillag-jegyzéket állított össze. 2010-ben a világsajtó a következőt írta: „A Nature tudományos szaklapban megjelent friss tanulmány szerint a jelenlegi számítások 3 billiószor 100 milliárdra teszik az univerzumban található csillagok számát” (forrás: inforadio.hu). Modern felszereléseink ellenére nem állíthatjuk, hogy meg tudtuk számolni a csillagokat, vagyis Jeremiás prófétának még mindig igaza van: megszámlálhatatlan az ég serege (Jer 33,22).

Pál apostol a csillagokat állítja példakép gyanánt a filippibeli hívők elé. Noha rengeteg csillag van, az apostol nem azok számára, hanem fényerejükre mutat. Ezek az apró, de fényes pontok vezették egykor a hajósokat is. Nem véletlenül estek kétségbe Pál utastársai, amikor útban Róma felé „több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak” (ApCsel 27,20a). Ugyanilyen kétségbeejtő, ha mi sem látszunk, ha takarásban maradunk, vagy ha a véka alá bújunk. Azért éltet minket a mi Urunk, hogy világítsunk, és utat mutassunk az útkeresőknek. Tegyük ezt, és ragyogjunk rendületlenül, mint „csillagok e világban”! 

Vasszekerek

A zsidó honfoglalás sokkal körülményesebben alakult, mint ahogy azt az isteni ígéretek, vagy a nép fogadkozása kapcsán várni lehetett. A feladat ugyan nem volt lebecsülendő, de ne feledjük, hogy a pusztán való átkelés (gyermekekkel, állatokkal) is megoldhatatlannak tűnt. 

A kánaáni népek féltek a beáramló zsidóságtól, hiszen hírük megelőzte őket. Hallották, miként jöttek ki Egyiptomból, és hogy élték túl a pusztát. Jerikó bevétele után tovább erősödött a félelem, hiszen kiderült, hogy a városfalak sem jelentenek menedéket. Az izraeliták később mégis megtorpantak. Hogy miért? A Bírák könyve két ellentétes magyarázatot is ad. Az egyik egy angyal szájából hangzik el: "Felment pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, amely felől megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké. Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek nektek mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti nektek tőr gyanánt" (Bír 2,1-3). A másik magyarázat sokkal földhözragadtabb: "Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzte a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak" (Bír 1,19).

Tehát az egyik magyarázat szerint a sikertelenség oka az Istentől való elfordulás, illetve az idegen, kiirtásra szánt bálványok adoptálása, míg a másik magyarázat a fejlett haditechnikára, a vasszekerekre hivatkozik. Mielőtt eldöntenénk, hogy melyik magyarázat áll közelebb a valósághoz, vessünk egy pillantást önmagunkra. A vasszekerekre fogni kudarcaink okát mindig egyszerűbb, mint bevallani: eltértem az Istennek tett ígéretemtől, ezért van a baj. A vasszekér ugyanis sokkal megfoghatóbb, sokkal valóságosabb, ezért hivatkozási alapnak is jobban megfelel, mint egy-egy lelki-szellemi tényező. Pál apostol így figyelmezteti az efézusi hívőket: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak" (Ef 6,12). Tehát a valódi ok nem a test, a vér, vagy a vasszekerek, még ha alkalmasint úgy is tűnik! A honfoglaló zsidók is beláthatták volna, hogy annak az Istennek, aki ledöntötte Jerikó várfalát, vagy aki szétzúzta az egyiptomi hadsereget, a vasszekerek sem jelenthetnek gondot. Istent nem állíthatja meg a modern haditechnika! Egyetlen dolog törheti meg erejét: a hitetlen, Istentől elpártolt szív.

Amikor az Úr angyala elmondta feddését, a nép sírva fakadt, majd áldoztak az Úrnak. A Biblia azt is feljegyzi, hogy Józsué és a vének idejében - akik szem- és fültanúi voltak Isten csodatetteinek - Izrael az Urat szolgálta. Ez a nemzedék, a szem- és fültanúk azonban kihaltak, a következő generációk pedig más elvek mentén élték mindennapjaikat. Nem volt már személyes istenélmény, a Tóra üres szöveggé, az istentisztelet erejét vesztett liturgiává vált. Az új nemzedék, a fiatalok viszont többet akartak. Megfoghatóbb, láthatóbb istenre vágytak, ezért ahelyett, hogy elpusztították volna a bálványoltárokat, felmelegítették az idegen istenek tiszteletét. A vasszekerekre való hivatkozás jó volt kifogásnak, de a valóság az volt, hogy szívük elfordult Istentől.

Mindig lesz egy szekér, egy személy, vagy olyan körülmény, amire ráfoghatjuk kudarcainkat, egy helyben való toporgásunkat, de talán mindig lesz egy angyal is, aki szembesít a valósággal: "de ti nem hallgattatok az én szómra". Hallgassunk Istenre és higgyük el, hogy ha hűségesek maradunk hozzá, nincs az a vasszekér, mely megállíthatná Őt!