Nem mindegy mit hallgatnak!

Azok a tinik, akik metál zenét hallgatnak, nagyobb kockázattal lesznek depressziósak vagy akár öngyilkosak is.

A korai beavatkozást tartják a legfontosabbnak a szakértők, mielőtt elkezdődnének a problémák. A legtöbb fiatal pozitív okokból hallgat zenét – hogy kiszorítsa a tömegeket, hogy jobb kedvre derüljön vagy hogy energiát merítsenek belőle, amikor edzenek. De a fiatalok, akik hajlamosak a depresszióra, jellemzőbben hallgatnak zenét negatív okok miatt - főleg metál zenét. A rap, a rock vagy a pop zene nincs olyan hatással a fiatalokra, mint a heavy metál. A fiatalok azért fordulnak a metál zene felé, hogy elmeneküljenek a valóságtól. A zene visszatükrözi nekik azt a fájdalmat, amit éreznek, így nem érzik magukat egyedül.

Bizonyos fiatalok hangulatára viszont pozitív hatással van a metál zene.

A szülőknek meg kellene kérdezniük gyerekeiktől, hogy hogy érzik magukat metál zene hallgatása után – ha rosszul, akkor abba kellene hagyniuk a hallgatását.

(Forrás: diagnozis.hu)

Az anyaméhtől kezdve

Péter és János találkozott valakivel, aki "anyja méhétől fogva sánta volt". Arról is tudomásunk van, hogy Bemerítő János már anyja méhében betelt Szentlélekkel, Jeremiás pedig már ott megszenteltetett. Érdekes hely az anyaméh!

Állítólag a magzatok is hallják a külvilág zajait-hangjait. Vannak, akik fülhallgatót tesznek hasukra és élvezik, hogy gyermekük Mozart zenéjére ropja magzati táncát. Persze nem csak a szép és kedves hangok jutnak el az anyaméhbe. A hozzáértők fel is hívják a figyelmet arra, hogy a nevelés már ekkor elkezdődik, ezért nem mindegy mit és milyen hanghordozással mondunk, és persze az sem, hogy mit teszünk. "A külvilágból érkező ingerek már a méhen belül fejlődő magzat mozgását is befolyásolják. Az anya a hasára tett, simogató kezével meg tudja nyugtatni rugdalózó, elégedetlen magzatát" (forrás: herbahaz.hu).

Van, amit az anyaméhtől fogva el lehet rontani. Vannak olyan szülők, akik szinte esélyt sem adnak gyermekeiknek, mert hozzáállásuk, közönyük, nemtörődömségük az első pillanattól kezdve lelki sántává, vakká, bénává teszi utódaikat. Mennyivel másabb azok helyzete, kiknek szülei a Szentlélek eszközeivé válnak, akik engedik, kérik Istentől, hogy már az anyaméhben formálja születendő gyermeküket. Ugyanakkor milyen nagy kegyelem, hogy amit mi már az anyaméhtől kezdve elrontunk, Isten azt is helyreállíthatja. Milyen jó, hogy Péter és János egy ilyen ember számára hirdethette a gyógyulás igéit. A sánta meggyógyult, majd táncra perdült. Azt hiszem, hogy manapság is vannak olyanok, akik "táncolni" szeretnének. Anyjuk méhétől fogva először...

Net nélkül nem megy...

Szomorúnak és magányosnak éreznék magukat internetkapcsolat nélkül a 12 éves vagy annál fiatalabb brit gyerekek – derült ki egy friss felmérésből.

A Digital Futures elnevezésű felmérés ezer brit fiatal bevonásával készült. A cél annak kiderítése volt, hogy milyen hatással van az internet a 8 és 16 éves kor közötti résztvevők életére. Az eredmények szerint a világhálótól való érzelmi függőség a tinédzserek körében a legerősebb.

A 12 éves vagy annál fiatalabb gyerekek 49 százaléka szomorúnak, a korcsoportba tartozók közül minden ötödik kifejezetten magányosnak érezné magát internetkapcsolat nélkül. A 12 és 16 éves kor közötti résztvevőknél ugyanezek az arányok 60 százalék, illetve 48 százalék voltak. A brit Intersperience nevű kutatócég által készített felmérés szerint már a kétévesek is „rájárnak” a családi táblagépre, illetve a kamaszok a mobilkészülékek első számú felhasználói.

„A tényt, hogy a gyerekek érzelmileg ilyen erősen kötődnek az internethez, gyakran negatívan értékeljük, ám valójában ez teljesen természetes magatartás egy olyan nemzedék részéről, amely a társadalmi életének jelentős részét online éli – idézte Paul Hudsont, a cég igazgatóját a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása. – Megvonni tőlük az internetet olyan lenne, mintha az idősebb korosztálytól elvennénk a telefont, amely őket is ugyanúgy szomorúvá és magányossá tenné.”

A 12 éves kor alatti résztvevők a „tapasztalt internetfelhasználók” közé kerültek: 74 százalékuk játszik online játékokkal, 65 százalékuk használja az internetet a házi feladat elkészítéséhez, és több mint egyharmaduk csatlakozik fel a világhálóra, ha vásárolni vagy eladni akar valamit.

A cég összevetette az adatokat a felnőttek digitális függőségét vizsgáló korábbi kutatásával, és azt az eredményt kapta, hogy a 8 és 11 éves kor közötti fiatalok több napi teendőt végeznek online, mint a felnőttek. Hudson szerint a szülőknek nincs okuk aggódni a gyerekek internet iránti érzelmi függősége miatt, ugyanis az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok még mindig a személyes, és nem a virtuális beszélgetést részesítik előnyben.
(Forrás: mno.hu)

A spártai fiúk

"Minden gyermek egyetlen ruhát kapott egész évre, ami nyáron még csak-csak megfelelt, de télen akár tartósan is nulla fok alatti hőmérsékletek uralkodtak. A hajukat lenyírták és mezítláb járatták őket. Fekhelyük szalmazsák volt, melybe ők maguk törtek puszta kézzel nádat. Az ennivaló szándékosan kevés volt, a táplálék kiegészítéséhez lopásra biztatták a gyerekeket. Ha elkapták őket, akkor korbácsot kaptak, de nem a lopásért, hanem az ügyetlenségük miatt." Spártán így nevelték a gyerekeket.

A spártai családok legfőbb vágya az volt, hogy gyermekeik jó katonák legyenek. Mindent ennek a célnak rendeltek alá.  Itt nem volt helye a sírásnak, a nyavalygásnak, a "kisfiam, mit szeretnél ebédre?" típusú kérdéseknek. Ezek a gyerekek 7 éves koruktól kezdődően katonaiskolákban nevelkedtek, ahol nem kímélték őket.

Gyermekeimet nem spártai módszerek alapján nevelem, de valamit igenis irigylek a spártai apukák-anyukák gondolkodásában, mégpedig a céltudatosságot. Mielőtt gyermekük megszületett volna, tudták, hogy mire akarják nevelni, tanítani. Úgy gondolták, hogy élete célja és értelme, hogy jó katona legyen, és ennek érdekében mindent megtettek.

Én azt szeretném, hogy gyermekeim Krisztus jó katonáivá váljanak. Viszont ha ez az óhaj csak a vágyak szintjén jelenik meg, kétséges, hogy megvalósul-e a cél. Vajon megteszek mindent annak érdekében, hogy jó "katona" váljon belőlük? Szívből, igazán hálát tudok adni Istennek az őket ért megpróbáltatásokért, tudva, hogy ez is az "edzésterv" része?

Olyan könnyű feladni. Olyan nagy a kísértés, hogy az éppen aktuális trendek alapján neveljük gyermekeinket, és olyan hamar el lehet felejteni, hogy annak idején, talán akkor, amikor még meg sem születtek, mit is szerettünk volna igazán. Szeretnék céltudatos lenni. Szeretném, ha gyermekeim - de persze én is - jó katonák lennének. Szeretném, de meg kell értenem, hogy a vágy nem elég. Tennem is kell ezért mégpedig úgy, hogy Timóteushoz hasonlóan Krisztus Jézus jó vitézeivé váljanak.

Mit néznek a fiatalok?

Nem igazán érdeklik őket a komoly műfajok, inkább az animációs filmekért és a realitykért rajonganak, különösen, ha szex is van a műsorban – derül ki az MTV Hungary felméréséből.

Bár a képernyő előtt töltött idő a televízió és a monitor között egyre inkább megoszlik, még mindig a TV a legnépszerűbb médium a 15 és 24 év közötti korosztály körében, akik saját bevallásuk szerint hetente átlagosan 17,5 órát töltenek a képernyő előtt. Az MTV Hungary a GKIeNET kutatóintézettel közösen készült felméréséből többek között kiderül, hogy mikor bekapcsolják a készüléket, az idősebb korosztályokkal ellentétben a 24 év alattiak alapvetően más műfajokat választanak.

Míg a 25 évnél  idősebbek legnagyobb arányban a hír- és ismeretterjesztő műsorokért, vagy filmnézés kedvéért ülnek a képernyő elé, a fiatalokat kevésbé érdeklik a komoly programok. Inkább választanak rajzfilmeket helyette; a vizsgált korosztály közel fele szívesebben kapcsolja be a tévét egy-egy animációs sorozat kedvéért, mint a 25 év felettiek. Így nem meglepő az sem, hogy az újabb gyártású, fanyar humorra, gúnyra épülő rajzfilmek spontán ismertsége a 15-24 évesek körében a legmagasabb.

A realityk, valóságshow-k szintén kedvelt műfajok a fiatalok, különösen a fiatal hölgyek körében: a 15-24 közötti lányok 47 %-a nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten szívesen néz ilyen adást. Arra kérdésre, hogy miért nézik a realityket, a legnagyobb arányban a vicces jeleneteket, illetve az emberi kapcsolatok és veszekedések ábrázolását emelték ki. Míg a fiatal férfiak körében a szexualitás megjelenítése egy-egy műsorban szintén kifejezetten hangsúlyos, a 15-24 év közötti lányok számára még mindig a szerelem az egyik legérdekesebb tartalom.

A szex megjelenésével kapcsolatban érdekes adat, hogy a direkten ábrázolt szexuális tartalommal, azaz a pornóval kapcsolatban a fiatal korosztály nemre való tekintet nélkül a legkisebb arányban, 44 %-ban elfogadó csak, míg a 35 fölöttiek körében ez a szám már 55 %. Ugyanakkor a fiatalkori szex következményeivel foglalkozó, reality jellegű műsorok megfogják őket, amit azzal indokolnak, hogy ezek a sorozatok jó beszédtémául szolgálnak, elsősorban a lányok számára.

A közösség szerepe a fiatalok internetezési hajlandóságának is egyik fő mozgatórugója. A nemzetközi Millenials study kutatásból kiderül: a fiatalok mindenhol egyöntetűen vallják, hogy az állandó online jelenlét számukra alapvető a kapcsolattartás szempontjából. A magyar fiatalok hasonlóan gondolkodnak, közel ugyanolyan arányban (kb. 15%) válaszolták arra a kérdésre, hogy hol interneteznek általában azt, hogy „mindenhol”, mint az önálló keresettel rendelkező 25-35 közötti korosztály. Ráadásul az internetezésre alkalmas mobil eszközökkel, például okostelefonnal rendelkezők körében a 15-24 közötti korosztály aránya a legmagasabb: minden negyedik fiatal rendelkezik ilyen eszközzel.
(Forrás: technet.hu)

Különbözőek vagyunk

Wesselényi Miklós, aki az 1838-as pesti árvíz alkalmával sokak életét mentette meg, állítólag gyávának nevezte Széchenyit, aki - miután családját Cenkre menekítette - Bécsbe utazott.  Wesselényi szívesebben látta volna, ha a hat gyermekes családapa hozzá hasonlóan hajóra száll és másoknak segítve menti ami menthető.

Velünk még sosem történt meg, hogy mások idejét, munkarendjét, feladatait beosztottuk volna? Még soha nem voltunk meggyőződve arról, hogy a másiknak mit kellene, vagy nem kellene tennie ahelyett, amit tesz, vagy nem tesz?
Pál ezt írja a korintusiaknak: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek." (1Kor 12,4). Merthogy a Lélek a maga bölcsessége szerint és a felmerülő szükségek alapján osztja szét a maga ajándékait. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kéri ki a mi véleményünket, és azzal sem bíz meg bennünket, hogy mi osszuk be egymás idejét, vagy szabjuk meg a másik feladatait. Mindez talán félreérthető, de tovább folytatom az iménti történetet és remélem, hogy ez segíteni fog a megértésben.

Miközben Wesselényi a hajón tevékenykedett, Széchenyi pénzt gyűjtött Bécsben a város újjáépítéséhez. Ha Wesselényi mellett marad, nincs pénz. Mindkettejük munkája és áldozathozatala kellett ahhoz, hogy Pest újjáépüljön. A gyülekezet épüléséhez is szükség van a különbözőségekre. Van, akinek a szószéken, míg másnak a gyermekek, fiatalok között kell megállnia a helyét. Egyik sem nagyobb, vagy fontosabb munka, csak más, de emögött a másság mögött Isten áll. Legyünk hálásak a különbözőségekért és igyekezzünk, hogy betöltsük szolgálatunkat ott, ahova állíttattunk!

Tanulságos

"Ha csak azt hiszed az Evangéliumból, ami tetszik és elutasítod ami nem tetszik, akkor nem az Evangéliumot hiszed, hanem saját magadat!" (Augustinus)

Rosszkedvűvé tesz a Facebook

Egy amerikai egyetemen végzett felmérés szerint minél több időt tölt valaki a Facebookon mások mosolygós képeit nézegetve, annál inkább úgy véli: boldogtalanabb az ismerőseinél.

A Utah Valley University két szociológusa 425 hallgatót kérdezett meg arról, egyetértenek-e a következő megállapításokkal: „Sok barátom boldogabb, mint én”, illetve „Az élet szép”. A felmérésben rögzítették továbbá a válaszadók Facebook-felhasználási szokásait, pl. hány „ismerősük” van, és közülük hányat ismernek ténylegesen.

A válaszok összesítésekor a két szakember úgy találta: minél több időt tölt valaki a Facebookon, annál kevésbé ért egyet azzal, hogy az élet szép, és annál inkább úgy véli, hogy ismerősei boldogabbak, mint ő. Ez utóbbi vélekedés annál erősebb, minél több, a valóságban ismeretlen Facebook-ismerőst tart számon egy felhasználó.  
 
Az ok: a Facebookra feltöltött képek, amelyeken általában vidám, önfeledt arcok láthatóak. Természetesen ez a vidámság sokszor csak a kamerának szól, a szemlélőben mégis az igazi gondtalanság képzetét kelti. Minél több ilyen képet lát valaki, annál erősebbé válik benne a meggyőződés, hogy mások sokkal boldogabbak nála.

A Cyberpsychology, Behavior and Social Networking című folyóiratban közzétett tanulmányban a két szociológus azt is megállapítja: minél kevesebbet barátkozik valaki virtuálisan, és minél többet a való életben, annál kevésbé tartja magát boldogtalannak. Aki tehát szeretné elűzni rosszkedvét, jól teszi, ha kilép a Facebookból, és felhívja egy jó barátját – idézi a kutatók tanácsát az ABCNews. (Forrás: Magyar Kurír)

Még lejjebb!

Évekkel ezelőtt a rádióban hallottam egy riportot. Ha jól emlékszem, egy isaszegi asszonyról szólt a történet, akinek három kisgyermeke volt. Mivel kifogytak a pelenkából, a férje elindult a boltba, de soha nem ért haza. Útközben balesetet szenvedett és meghalt. 

Ott maradt az asszony a három kisgyerekkel és egy csomó gonddal a nyakán. Aztán - talán a férj baleseti biztosítása révén - pénzhez jutottak, és a hölgy úgy gondolta, hogy megpróbál felépíttetni egy házat. A munkával vállalkozókat bízott meg, akik az építést elkezdték, a pénzt felvették, majd eltűntek. Ott maradt az asszony a három kicsivel, meg egy félig sem kész házzal.

Amikor hallottam ezt a történetet, forrongott a szívem. Hogy lehet ilyet tenni? Hogy képes valaki arra, hogy ellopja három félárva és egy erején felül teljesítő özvegy pénzét? Márpedig - ahogy a példa is mutatja - léteznek olyan emberek, akiknek erre is van kép(esség)ük.

Persze nem csak rossz példákkal találkozunk. Szép számmal élnek önfeláldozó, a másikat különbnek tartó emberek is. Bemerítő János is ilyen volt. Csak egy teveszőr ruhája meg egy bőröve volt, és étrendjét is lehetett volna fejleszteni, mégsem vágyott többre, vagy a máséra. Ő nem arról beszélt, hogy a pusztában eltöltött évek után legnagyobb vágya egy valamirevaló ház, vagy egy új ruhatár, esetleg egy gazdagon terített asztal. Célját így fogalmazta meg: neki növekednie kell, nekem pedig alább szállnom (Jn 3,30). Úgy látta, hogy még mindig túl magasan van, hogy még ennél is tud lejjebb ereszkedni. Ő ugyanis megértette a lényeget, amit Jézus Krisztus később így fogalmazott meg: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11,29). Nyugalmat akarunk? Hát szálljunk alá és engedjük, hogy Ő, a Krisztus nagyobbá legyen bennünk!

Oltár a bárka tövében

Az özönvíz pusztítását csak Noé, a családja, valamint a bárkában levő állatok élték túl. A Föld benépesítésének lehetősége azonban nem adatott meg minden túlélőnek.

A Biblia ezt írja: "És oltárt épített Noé az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozott égőáldozattal az oltáron" (1Móz 8,20). A feláldozott állatok alig egy évvel élték túl az özönvízben elpusztult társaikat. Mi értelme volt akkor az egész hajóútnak? Mi értelme volt annak, hogy bő egy évig egy sötét, imbolygó helyen kellett kuporogni, másokhoz alkalmazkodni, talán tengeri beteggé válni, ha a hajóút végén egy oltár emésztő tüze vár?

Van-e különbség halál és halál között? Noha a végeredmény ugyanaz, a válasz mégis igen. Lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor nem félt a haláltól, de attól igen, hogy a vég ágyban, párnák közt fogja utolérni őt. Nem végelgyengülésben, hanem "munka közben", egy általa szentnek tartott célért küzdve akart távozni az élők közül. Tehát ha életről, vagy halálról beszélünk, akkor célokról is beszélnünk kell. Vagyis arról, hogy miért, kiért élünk és halunk?

A vízözön minden életet magával ragadott. Nem állítom, hogy az odaveszett emberek céltalanul éltek, inkább azt mondom, hogy rossz célokért küzdöttek. Isten ugyanis, amikor lenézett teremtményeire, azt látta, hogy az ember szíve gonosszá vált, ezért minden műve amit megalkot, minden mondat amit megfogalmaz és minden gondolat, melyet elméjében megforgat, csak ront a világ állapotán. Azt hiszem, hogy Istennek csak az emberrel volt baja, de miattunk - a halak kivételével - minden állatnak is pusztulnia kellett.

Noé azért menekülhetett meg, mert más volt az életfelfogása és mások voltak a céljai. Az özönvíz utáni első áldozatával is ezt akarta bizonyítani, tudniillik azt, hogy ő továbbra is Isten oldalán képzeli el életét. Éppen ezért a feláldozott állatok nem tragikus szereplői, hanem megtisztelt egyedei ennek a történetnek. Noé ugyanis a kiválasztottak közül a legjobbat áldozta fel, hogy azok hálából elégjenek az Istenért.

Mi értelme, hogy annyit nyelünk, tűrünk, szenvedünk, ha mi is ugyanúgy meghalunk, mint bárki más? Hadd idézzem Pál apostolt: "De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil 2,17). Jeruzsálemi útja előtt pedig ezt mondta az apostol a Cézáreában összegyűlt hívőknek: "Mit műveltek sírván és az én szívemet keserítvén? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért" (ApCsel 21,13). Ez az ember nem csak tűrt, szenvedett, hanem jól meghatározott célok mentén tette ezt. Ezért nem érdekelte a halál sem. Tudta, hogy ha fel is kell áldoztatnia, az számára csak nyereség, megtiszteltetés, Krisztusért való futásának koronája lesz.

Noé áldozatát kedves illatú áldozatként fogadta el az Isten. Mi is igyekezzünk! Egész életünk, szolgálatunk, futásunk legyen olyan, hogy abban örömét lelje a Teremtő!

Mennyit mutat a mérleg?

"Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál." Az ítélet szavai voltak ezek Belsazár király felett, aki sem emberrel, sem Istennel nem törődött. Úgy gondolta, hogy tetteit, gondolatait, életét senki nem vizsgálhatja, senki nem mérheti meg, hiszen ő maga a mérleg, a törvény, a mindenek felett álló isten. 

Belsazárnak csalódnia kellett annál is inkább, mert amikor mégis mérlegre került, napvilágra jöttek hiányosságai. Addig senki nem merte megkérdőjelezni tetteit, életvitelét. A szolgák kérdés nélkül teljesítették minden kívánságát, még akkor is, amikor ezer meghívott vendége előtt lerészegedett. Egy valamire való kocsmában a részeg embert nem szolgálják ki. Belsazár "kocsmájában" viszont nem volt megállás. Nem volt mérték, illetve ami volt, azt a király határozta meg. Márpedig ha ő azt mondta, hogy adjatok innom!, akkor a szolgák engedelmeskedtek. Senki nem mondhatta: elég legyen.
Szó nélkül teljesítették kívánságait akkor is, amikor mulatozásához előhozatta a templom szent edényeit. Senki nem állhatott ellen, senki nem volt erre feljogosítva.

Óriási veszélye van annak, amikor mérlegnek, törvénynek, istennek képzeljük magunkat, amikor nem engedjük, hogy mások beleszóljanak a dolgainkba, amikor én vagyok mindennek a megmondhatója. Elérhetem, hogy mindenki vigyázzba álljon mellettem, hogy a hozzám legközelebb álló emberek is hallgassanak amikor túllépem a mértéket, de nem szabad elfelejteni: Isten is meg fog mérni, az ő mérlege pedig pontos! Kíméletlenül pontos! Mi lenne, ha ma hirdetne eredményt? Mi lenne, ha ezer ember előtt felírná egy meszelt falra rólunk alkotott véleménynét?
A király felé elhangzó ítélet helyett bizonyára szívesebben hallanánk-olvasnánk egy olyan isteni állásfoglalást, mely a talentumokkal jól gazdálkodó szolgák mérlegelése után hangzott el: "Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe" (Mt 25,21). Igyekezzünk, hogy így legyen!


Ókori történészek, így például a görög történetíró, Herodotosz leírásai alapján tudjuk, hogy a babiloni városfal az ókori világ hét csodája közé tartozott. A Nabupolasszar uralkodása alatt kibővített fal 50 méter magas, 18 kilométer hosszú, és olyan széles volt, hogy hat egymás mellett menetelő ló elférhetett rajta. A falat rabszolgák építették. A munka iszonyatosan nehéz volt. Az izzó napon a rabszolgák szünet nélkül hordták a követ. A legtöbbjük három éven belül meghalt. Ha a fáradtságtól összeestek, az őrök ostorral verték őket, és ha már nem bírtak felállni, egyszerűen lelökték őket az útról, hogy a sziklákon lezuhanva szörnyethaljanak. Éjjel aztán összeszedték a holttesteket.
Belsazár lakomája idején Círusz (Kürosz) katonái már a városfal alatt voltak. Belsazár mégsem idegeskedett; hitt a fal erejében, és a 20 évre elegendő élelmiszer-tartalékban. Círusz katonái mégis elfoglalták a város, ráadásul harcok nélkül, egyetlen éjszaka alatt. A várost átszelő Eufráteszt ugyanis elterelték, s így a fal alatt, a folyómedren keresztül bejutottak a városba; Isten szava, ítélete valóra vált!

Belzacár

Az éjfél száll halk szárnyakon,
pihen és hallgat Babilon.

De hangos a királyi vár,
lakomát most ad a király.

Száz fáklya, zaj, zenebona,
mulat a király udvara.

Ül körben a ragyogó szolgahad,
csillognak a bortól a poharak.

Ujjongnak a szolgák, cseng a pohár,
mert szereti hallani ezt a király.

A király arca kipírul,
a bortól hetyke lángra gyúl.

S a láng vakon lobog bele,
az eget gyalázza bünös dühe.

Hetvenkedik és dühe magasba csap,
vele üvölt a szolgahad.

Kiált a király és hangja vad,
a szolga szalad meg visszaszalad.

Szikrázik arannyal a lakoma,
kifosztva Jehova temploma.

S a király szentségtörő keze
szent kelyhet emel színig tele.

Fenékig üríti a poharát,
s habot ver a szája, míg így kiált:

Csak nevetek rajtad, Jehova —
én, Belzacár, Babilon ura!

Az iszonyú szó alig hangzik el,
rá titkos döbbenet felel.

Csak elhal a hahota hirtelen,
halotti csöndes a terem.

De nézd, csak nézd, ó borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.

És ír a fehér falon, ír az a kéz,
ír lángbetűt, aztán semmibe vész.

A király belebámul a semmibe,
megroggyan a térde, fehér a színe.

Dermedten ül a szolgahad,
csak ül, csak ül, hangot sem ad.

Nem elég ide mágusi hatalom
megfejteni lángírást a falon.

De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka.

Heinrich Heine (Vas István fordítása)

Egy igaz ember története

"Noénak pedig ez a története..." (1Móz 6,9)

Mózes első könyvének ötödik részében Ádám családfáját olvassuk. Akárhányszor kerül elém ez a fejezetet, mindig megkérdezem magamtól: milyen lehetett 8-900 éveket élni? milyen lehetett az akkori világ és az akkori emberek?

A napokban feleségem Ábrahám és Sára történetét olvasta, majd feltette a kérdést: hogy nézhetett ki akkoriban egy 90 éves nő? A korrekt válasz erre az lett volna, hogy nem tudom, de egy férfi ilyet nem mondhat, így megerőltettem az agyam. Úgy gondolom - mondtam -, hogy akkoriban más volt a levegő összetétele, a légnyomás, és a Nap káros sugarai sem jutottak el a maihoz hasonló mértékben a Földre. Éppen ezért azt gondolom, hogy az akkori emberek talán a bőr ráncolódásának problémáját sem ismerték, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a maiak. Ne feledjük, hogy a kilencvenedik évéhez közeledő Sárát megkívánta Abimelek, Gerár királya (1Móz 20)!

De hadd térjek vissza az ötödik fejezethez! Sokat látott, sokat tapasztalt embereket mutat be ez a rész. Pontosabban épp ez az érdekes, hogy nem mutatja be őket, csak azt említi meg, hogy kinek mikor született meg az első fia, és hogy ki meddig élt. Aztán jön Noé, akiről ezt olvastuk: Noénak pedig ez a története... Hát egy 962 évet élt Járednek, vagy egy 969 évet élt Matuzsálemnek nem volt története? Nem történt velük semmi olyan életük közel 10 évszázada alatt, ami tanulságként szolgálhatott volna az utókor számára? Nem lett volna helyesebb, ha a Biblia legalább egy-egy fejezetet szentel ezeknek az embereknek, hogy az utókor egy kicsit jobban megismerje őket?

Noéhoz hasonlóan minden embernek van története, csak nem minden történet méltó arra, hogy azt példaként állítsuk mások elé. Matuzsálem, Járed és a többiek itt éltek közel egy évezredig, de Isten róluk és utódaikról csak ennyit tudott megemlíteni: "És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatainak minden alkotása szüntelen csak gonosz."

Rólunk mi jegyeztetik fel? Nekünk milyen történetünk van, és ami van, azt a mennyben jegyzik? Napjainkat, életünket használjuk ki a lehető legjobban, úgy, hogy abban Isten is örömét lelje!

Meddig tart az éjszaka?

Egy rabbi azt kérdezte tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal. Az egyik azt mondta: - Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló. - Nem - mondta a rabbi. Egy másik tanítvány ezt mondta: - Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa. - Ez sem jó – mondta a mester. - Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai. - Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne a nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van…

Egy katona szíve

Tegnap este a gyerekekkel a kapernaumi százados történetét olvastuk, aki ezt mondta Jézusnak: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: eredj el, és elmegy; és a másiknak: jössz te, és eljő..." (Mt 8,8-9)

A katonákról (nem csak az ókoriakról, de a maiakról is) a rend, a fegyelmezettség, a kimértség, és talán az érzelemmentesség jut eszünkbe. Ezeket a tulajdonságokat a munkakörük követelte meg tőlük. Ugyanis olyan harcokban, háborúkban vettek részt, ahol ha ők nem ütnek, nem lőnek, akkor őket ütik, lövik le. Megcselekedték, amit megkövetelt a haza, amire kiképezték, felhatalmazták őket. Nem értek rá "lelkizni", azon töprengeni, hogy egy-egy ütközet alkalmával hány asszonyt és gyermeket tettek özveggyé, árvává; kíméletet nem ismerve követniük kellett feletteseik parancsait.

Ezért furcsa ez a kapernaumi százados, aki aggodalommal telten szalad Jézushoz egy beteg szolgája miatt. Ennek az embernek volt szíve, voltak érzései! A zsidók általában haragudtak mindenkire, aki Rómát képviselte, de ezzel a századossal ők is kivételt tettek. Lukács ugyanezt a történetet bővebben meséli el. Az evangélista szerint a zsidó vének ezt mondták Jézusnak e katonáról: "Méltó, hogy megtedd neki" (Lk 7,4). Döbbenetes ez a vélemény! Döbbenetes már csak azért is, mert a százados ezzel szemben ezt mondja: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Aztán elmondja Jézusnak, hogy miként működik az ő világa. Ennek lényege, hogy ha mond valamit, akkor annak úgy kell lennie. Ez alapján egy önkényúr is lehetett volna, mégis, valahogy sikerült úgy osztogatnia a parancsokat, hogy a környezetében levők szeressék, tiszteljék, elfogadják.

Nem véletlenül csillant fel Jézus szeme a százados szavait hallva. Kezdetben ugyanis az egész világ így működött. Isten mondott valamit, és az meglett. Szavára összerendeződtek a molekulák és a láthatatlanból előállt a látható. Aztán megjelent a lázadás; az ember nem akarta követni Isten parancsait, de Ő mégsem mondott le rólunk. Aggódva "futott" közénk, a lázadásban megbetegedett, meggyötört szolgái közé. Jött, hogy szóljon hozzánk, hogy elhiggyük amit ő mond, és hogy a belé vetett hit kigyógyítson minket abból a halálos kórból, amit a Biblia bűnnek nevez. 
A történet a szolga gyógyulásával fejeződik be; Jézus szavára elhagyhatta betegágyát. A mi történetünknek mi lesz a vége? Ha hiszünk Jézus szavában, ha nem kételkedünk hatalmában, ha komolyan gondoljuk, hogy Ő az Urunk, Királyunk, ha engedjük, hogy mikrovilágunkban minden pontosan úgy legyen ahogy Ő mondja, akarja, akkor ránk is gyógyulás, szabadulás és az ÉLET vár!

Kézikönyv nőknek 1955-ből

Mintha még ma is akadnának olyan férfiak, akik ezt a kézikönyvet forgatnák.