„Elvtársak, ahhoz,
hogy jobban éljünk, még egy kicsivel jobban kell dolgoznunk” – mondogatta Kádár
János valamikor a 70-es években. A X. pártkongresszuson pedig arról beszélt,
hogy „A szocializmus a munka társadalma”. Hogy mennyire komoly üzenete volt ez
a 70-es éveknek, jól mutatja, hogy a kongresszus írott anyagát 545 ezer
példányban jelentették meg.
A kádári felfogás persze áldozatokkal is járt. Jó példa erre
a nők helyzetének alakulása, akiknek a lenini eszmék alapján – főleg a munka
világában – igyekeztek egyenjogúságot biztosítani. Egy 1972-es kiadvány Lenin
szavait idézi: „...nem lehet biztosítani a valódi szabadságot, a
szocializmusról nem is szólva, sőt még a demokráciát sem lehet felépíteni, ha
nem ragadjuk ki a nőket a háztartás és a konyha butító légköréből”. A szavak
mellől persze a tettek sem maradhattak el. 1960 és 70 között mintegy kétmillió
nőt vettek munkaviszonyba. Ezzel csak az volt a probléma, hogy a termelésben
eltöltött időt követően a konyha butító légkörét továbbra is magukba kellett
szívniuk. Egy korabeli vizsgálat szerint egy átlagos munkásnő napi 4,2 órát
töltött házimunkával. Persze a szocializmus próbálta orvosolni a bajokat; ekkor
hozták létre az üzemi étkezdéket és a mosodákat, hogy a dolgozó nők válláról
levegyék a terhet. A bevásárlás és takarítás – a gyereknevelésről nem is
beszélve – még így is a nőkre maradt, de 1971-ben Erdei Lászlóné a Nőtanács
elnökeként biztató jövőképet festett fel: „...a háztartási munka könnyebbé
vált, mivel bevezették a szabad szombatot, [...] korszerűen felszereltek a
lakások, terjednek a háztartási gépek, és jó tisztítószerek kaphatók”. Vagyis a
jobban dolgozó elvtársak rákölthették a pluszbevételeket egy olyan modern
életre, ahol a családanyát alig látta a férje, gyermeke, mert ha nem a gyárban,
akkor a lakásban dolgozott, vagy éppen valamelyik bolt előtt ácsorgott kenyérre
várva.
A 70-es évek óta a háztartásvezetés egyértelműen könnyebbé vált;
mikrohullámú sütők, takarítógépek, automata mosógépek segítik a munkát. Ennek
ellenére a KSH egy 2002-es felmérése szerint egy átlagos magyar nő továbbra is napi
négy órát tölt házimunkával. Hát nem érdekes és tanulságos?
A bibliai Márta is jól ismerte a konyhai légkört, hiszen még
akkor is azt szívta, amikor egy másik helyiségben mennyei légkör uralkodott. Ekkor
mondta neki Jézus: „Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel, de egy a
szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle”
(Lk 10,41-42).
Mit jelent jobban élni? Modernebb konyhát és jobb autót?
Jézus szerint inkább több vele, előtte töltött időt, mert a valódi szabadságot ma
és holnap is csak ő, az Isten Fia tudja megadni – a dolgozó nőknek is!