2013. november 25., hétfő

Hitpróba

Ábrahám ígéretet kapott Istentől, hogy gyermekük lesz. Évekkel később ismét megerősítette Isten a neki tett ígéretét, de Sára csak nem esett teherbe. Ekkor került a képbe Hágár. Mintha Sárának elfogyott volna a hite. Bántsuk őt ezért? Mielőtt ezt tennénk, jusson eszünkbe, hogy neki nem csak Istenben, hanem a férjében is hinnie kellett, Isten ugyanis a nővel nem, csak Ábrahámmal beszélt, neki tett ígéretet. Érdekes történet ez tele tanulságokkal. Ezekből hallható néhány az alábbi felvételen.

http://www.youtube.com/watch?v=Ke_pgVSbP3c&feature=youtu.be

2013. november 13., szerda

Várunk

Azon a bizonyos napon József talán mezei virágokkal a kezében és széles mosollyal az arcán kopogtatott be jegyeséhez, aki ez egyszer valószínűleg nem viszonozta a férjjelölt örömmámorát. Az ifjú szűz gondterheltsége kétezer év távlatából is érthető, hiszen Mária gyermeket várt, de nem a vőlegényétől. A fiataloknak komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük.

Elkeseredett betegek szokták feltenni a kérdést, hogy miért engedi őket szenvedni a Jóisten, holott ők egész életükben az Urat szolgálták. Én is szeretném azt hinni, hogy ha az Urat követjük, akkor honoráriumként hosszú, de legalábbis egészséges és viszonylag problémamentes életet kapunk. Nem kell sokat olvasnunk a Bibliát ahhoz, hogy rájöjjünk: nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Rögtön az Újszövetség elején tárul elénk Mária, a fiatal szűz problémája, aki szerette és szolgálta Istent olyannyira, hogy a Mindenható őt szemelte ki „áldozatul”. Igen, egy pillanatra úgy tűnik, hogy ez a fiatal lány áldozat lett. Gondoljuk csak végig! Máriának elújságolta Gábriel, hogy gyermeke lesz a Szentlélektől, de a követ rajta kívül erről mással nem beszélt. Ekkor még nem. Mária azt is tudta, hogy a hírt nem lehet eltitkolni, ezért jó, ha azt Józseffel is mielőbb megosztja. Ez az a pillanat, amikor az elkeseredett betegekkel együtt én is felteszem a kérdést: miért engedte a Jóisten? Mármint miért engedte azt, hogy a hírt Mária mondja el Józsefnek? Nem lett volna egyszerűbb időben (még mielőtt Mária szóhoz juthatott volna) elküldeni Gábrielt Józsefhez is, hogy tisztázza a lányt? Miért engedte, hogy Mária ilyen végtelenül kellemetlen helyzetbe kerüljön? Szegény lány! El tudom képzelni, hogy mennyire vert a szíve amikor József szemébe nézett és elmondta: gyermeket várok. A vőlegénynek sem lehetett egyszerű felfogni jegyese szavait, és bizonyára a fogantatás története is hihetőbb lett volna, ha rögtön Gábrieltől hallja azt, de Isten nem óvta meg e kellemetlen percektől a fiatalokat. Józsefnek a menyasszonya szájából kellett először értesülnie a történtekről. Mária talán már a bőröndbe is bepakolt, amikor egy éjjel végre-valahára megérkezett az angyal Józsefhez és minden jóra fordult.


Mária Krisztus-várása megannyi nehézséget hozott magával, de egyetlen pillanatra sem kérdőjeleződött meg Isten iránti elkötelezettsége. Ma mi is Krisztust várjuk; némelyek betegen, mások özvegyen, fűtetlen lakásban, vagy üres hűtőszekrény mellett, gondokba csomagolva, értetlen tekintetekkel körülvéve, de várjuk. Talán könnyebb lenne e várakozás, ha angyalok erősítenének minket és ha nem kellene átélni megannyi kellemetlenséget, de Mária elszántsága minket is ösztönözhet. Az Úr közel – írja Pál, és ez ma igazabb, mint valaha!

2013. november 1., péntek

A végrendelet

A sajtó 2012 novemberében írta, hogy: "Világszerte" szétszórják Larry Hagman, a Dallas című amerikai filmsorozatban Jockey Ewingot alakító színész hamvait. "Larry Hagmannak nem lesz hivatalos sírja" – mondta John Castonia az Entertainment Today televízióban. "A hamvakat a világ minden részében szórják szét. A fia sokat utazik, és tudom, hogy Larry nagyon meg lenne ezzel elégedve" – tette hozzá John Castonia.

Az elmúlt évtizedekben sokat változtak a temetkezési szokások. Míg régen legfeljebb csak azon gondolkodtak el a hozzátartozók, hogy milyen színű, anyagú koporsót válasszanak, addig ma jóval szélesebb a lehetőségek sora. 
Sokan választják például a hamvasztást. Hogy ezt követően mi lesz a hamvak sorsa? Változó. Van, aki a Dunába, vagy a Balatonba szórja azokat, más hazaviszi és elássa a saját kertjébe, de olyanról is tudunk, amikor az urna valamelyik szekrény tetején végzi. Egy nyíregyházi esetben ez okozott némi bonyodalmat. Az elhunyt testvére ugyanis összekapott a gyerekeivel, s azok értesítése nélkül hazavitte a hamvakat, megakadályozva a leszármazottakat abban, hogy kegyeletüket leróják. Végül a maradványok hosszadalmas pereskedés után kerültek vissza a temetőbe.
Mielőtt Jákób meghalt, megeskette fiait: "Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba.  Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is." (1Móz 49,30-31) Larry Hagman hamvait szétszórták, Jákóbot egy barlangba temették. Nem csak a külsőségek különböznek itt, hanem a történet utóélete is. 
Jákób megöregedett, s eddigre sokszor megtapasztalta a gyász fájdalmát. Ne feledjük, hogy hosszú éveket élt abban a tudatban, hogy fiát, Józsefet vadállatok tépték szét. De Jákóbnak nem csak fia halálának a tudata fájt, hanem az is, hogy rendesen eltemetni sem tudta, ugyanis nem volt meg a holttest. Nem tudta sírba fektetni, nem tudta bebalzsamozni, és néha, amikor szívére borult a fájdalom, nem tudott elmenni a barlanghoz, hogy gyászát enyhítse. 
A háborús özvegyeknek is sokszor ez volt a legnagyobb fájdalmuk. Tudták, hogy férjük meghalt (Vagy inkább csak sejtették, mert évekig még a kaput lesték, hogy nem-e most jön haza a férj. Hosszú évekig nem tudták lezárni életük eme fejezetét a bizonytalanság miatt.), de nem tudták, hogy mi lett a testükkel, hogy az hol nyugszik, így méltón gyászolni sem lehetett őket. Hallottam szülőket, kiknek gyermeke bűncselekmény áldozata lett, de a holttest soha nem került elő. Emlékszem az édesapa könnyek között mondott szavaira: "Nincs más vágyunk, csak hogy gyermekünk teste előkerüljön, hogy méltóképpen el tudjuk temetni, hogy meg tudjuk őt gyászolni". Szükségük lett volna egy "barlangra Efron mezején", egy helyre, ahol néha sírhatnak, emlékezhetnek. Szerintem Larry Hagman fiának is néha szüksége lenne egy ilyen helyre és azoknak is, akik a hamvakat erdők-mezők fölött szórják szét. Ezt azonban ki-ki mérlegelje saját magában... 

Összes oldalmegjelenítés