A végrendelet

A sajtó 2012 novemberében írta, hogy: "Világszerte" szétszórják Larry Hagman, a Dallas című amerikai filmsorozatban Jockey Ewingot alakító színész hamvait. "Larry Hagmannak nem lesz hivatalos sírja" – mondta John Castonia az Entertainment Today televízióban. "A hamvakat a világ minden részében szórják szét. A fia sokat utazik, és tudom, hogy Larry nagyon meg lenne ezzel elégedve" – tette hozzá John Castonia.

Az elmúlt évtizedekben sokat változtak a temetkezési szokások. Míg régen legfeljebb csak azon gondolkodtak el a hozzátartozók, hogy milyen színű, anyagú koporsót válasszanak, addig ma jóval szélesebb a lehetőségek sora. 

Sokan választják például a hamvasztást. Hogy ezt követően mi lesz a hamvak sorsa? Változó. Van, aki a Dunába, vagy a Balatonba szórja azokat, más hazaviszi és elássa a saját kertjébe, de olyanról is tudunk, amikor az urna valamelyik szekrény tetején végzi. Egy nyíregyházi esetben ez okozott némi bonyodalmat. Az elhunyt testvére ugyanis összekapott a gyerekeivel, s azok értesítése nélkül hazavitte a hamvakat, megakadályozva a leszármazottakat abban, hogy kegyeletüket leróják. Végül a maradványok hosszadalmas pereskedés után kerültek vissza a temetőbe.

Mielőtt Jákób meghalt, megeskette fiait: "Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba.  Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is." (1Móz 49,30-31) Larry Hagman hamvait szétszórták, Jákóbot egy barlangba temették. Nem csak a külsőségek különböznek itt, hanem a történet utóélete is. 

Jákób megöregedett, s eddigre sokszor megtapasztalta a gyász fájdalmát. Ne feledjük, hogy hosszú éveket élt abban a tudatban, hogy fiát, Józsefet vadállatok tépték szét. De Jákóbnak nem csak fia halálának a tudata fájt, hanem az is, hogy rendesen eltemetni sem tudta, ugyanis nem volt meg a holttest. Nem tudta sírba fektetni, nem tudta bebalzsamozni, és néha, amikor szívére borult a fájdalom, nem tudott elmenni a barlanghoz, hogy gyászát enyhítse. 

A háborús özvegyeknek is sokszor ez volt a legnagyobb fájdalmuk. Tudták, hogy férjük meghalt (Vagy inkább csak sejtették, mert évekig még a kaput lesték, hogy nem-e most jön haza a férj. Hosszú évekig nem tudták lezárni életük eme fejezetét a bizonytalanság miatt.), de nem tudták, hogy mi lett a testükkel, hogy az hol nyugszik, így méltón gyászolni sem lehetett őket. Hallottam szülőket, kiknek gyermeke bűncselekmény áldozata lett, de a holttest soha nem került elő. Emlékszem az édesapa könnyek között mondott szavaira: "Nincs más vágyunk, csak hogy gyermekünk teste előkerüljön, hogy méltóképpen el tudjuk temetni, hogy meg tudjuk őt gyászolni". Szükségük lett volna egy "barlangra Efron mezején", egy helyre, ahol néha sírhatnak, emlékezhetnek. Szerintem Larry Hagman fiának is néha szüksége lenne egy ilyen helyre és azoknak is, akik a hamvakat erdők-mezők fölött szórják szét. Ezt azonban ki-ki mérlegelje saját magában...