Várunk

Azon a bizonyos napon József talán mezei virágokkal a kezében és széles mosollyal az arcán kopogtatott be jegyeséhez, aki ez egyszer valószínűleg nem viszonozta a férjjelölt örömmámorát. Az ifjú szűz gondterheltsége kétezer év távlatából is érthető, hiszen Mária gyermeket várt, de nem a vőlegényétől. A fiataloknak komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük.

Elkeseredett betegek szokták feltenni a kérdést, hogy miért engedi őket szenvedni a Jóisten, holott ők egész életükben az Urat szolgálták. Én is szeretném azt hinni, hogy ha az Urat követjük, akkor honoráriumként hosszú, de legalábbis egészséges és viszonylag problémamentes életet kapunk. Nem kell sokat olvasnunk a Bibliát ahhoz, hogy rájöjjünk: nem ilyen egyértelmű a helyzet.

Rögtön az Újszövetség elején tárul elénk Mária, a fiatal szűz problémája, aki szerette és szolgálta Istent olyannyira, hogy a Mindenható őt szemelte ki „áldozatul”. Igen, egy pillanatra úgy tűnik, hogy ez a fiatal lány áldozat lett. Gondoljuk csak végig! Máriának elújságolta Gábriel, hogy gyermeke lesz a Szentlélektől, de a követ rajta kívül erről mással nem beszélt. Ekkor még nem. Mária azt is tudta, hogy a hírt nem lehet eltitkolni, ezért jó, ha azt Józseffel is mielőbb megosztja. Ez az a pillanat, amikor az elkeseredett betegekkel együtt én is felteszem a kérdést: miért engedte a Jóisten? Mármint miért engedte azt, hogy a hírt Mária mondja el Józsefnek? Nem lett volna egyszerűbb időben (még mielőtt Mária szóhoz juthatott volna) elküldeni Gábrielt Józsefhez is, hogy tisztázza a lányt? Miért engedte, hogy Mária ilyen végtelenül kellemetlen helyzetbe kerüljön? Szegény lány! El tudom képzelni, hogy mennyire vert a szíve amikor József szemébe nézett és elmondta: gyermeket várok. A vőlegénynek sem lehetett egyszerű felfogni jegyese szavait, és bizonyára a fogantatás története is hihetőbb lett volna, ha rögtön Gábrieltől hallja azt, de Isten nem óvta meg e kellemetlen percektől a fiatalokat. Józsefnek a menyasszonya szájából kellett először értesülnie a történtekről. Mária talán már a bőröndbe is bepakolt, amikor egy éjjel végre-valahára megérkezett az angyal Józsefhez és minden jóra fordult.

Mária Krisztus-várása megannyi nehézséget hozott magával, de egyetlen pillanatra sem kérdőjeleződött meg Isten iránti elkötelezettsége. Ma mi is Krisztust várjuk; némelyek betegen, mások özvegyen, fűtetlen lakásban, vagy üres hűtőszekrény mellett, gondokba csomagolva, értetlen tekintetekkel körülvéve, de várjuk. Talán könnyebb lenne e várakozás, ha angyalok erősítenének minket és ha nem kellene átélni megannyi kellemetlenséget, de Mária elszántsága minket is ösztönözhet. Az Úr közel – írja Pál, és ez ma igazabb, mint valaha!