Péter és János találkozott valakivel, aki "anyja méhétől fogva sánta volt". Arról is tudomásunk van, hogy Bemerítő János már anyja méhében betelt Szentlélekkel, Jeremiás pedig már ott megszenteltetett. Érdekes hely az anyaméh!
Állítólag a magzatok is hallják a külvilág zajait-hangjait. Vannak, akik fülhallgatót tesznek hasukra és élvezik, hogy gyermekük Mozart zenéjére ropja magzati táncát. Persze nem csak a szép és kedves hangok jutnak el az anyaméhbe. A hozzáértők fel is hívják a figyelmet arra, hogy a nevelés már ekkor elkezdődik, ezért nem mindegy mit és milyen hanghordozással mondunk, és persze az sem, hogy mit teszünk. "A külvilágból érkező ingerek már a méhen belül fejlődő magzat mozgását is befolyásolják. Az anya a hasára tett, simogató kezével meg tudja nyugtatni rugdalózó, elégedetlen magzatát" (forrás: herbahaz.hu).
Van, amit az anyaméhtől fogva el lehet rontani. Vannak olyan szülők, akik szinte esélyt sem adnak gyermekeiknek, mert hozzáállásuk, közönyük, nemtörődömségük az első pillanattól kezdve lelki sántává, vakká, bénává teszi utódaikat. Mennyivel másabb azok helyzete, kiknek szülei a Szentlélek eszközeivé válnak, akik engedik, kérik Istentől, hogy már az anyaméhben formálja születendő gyermeküket. Ugyanakkor milyen nagy kegyelem, hogy amit mi már az anyaméhtől kezdve elrontunk, Isten azt is helyreállíthatja. Milyen jó, hogy Péter és János egy ilyen ember számára hirdethette a gyógyulás igéit. A sánta meggyógyult, majd táncra perdült. Azt hiszem, hogy manapság is vannak olyanok, akik "táncolni" szeretnének. Anyjuk méhétől fogva először...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.