Egy kis kertészkedés

"Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn." (1Móz 1,11)

A tudorok azt állítják, hogy sok ember képtelen takarékoskodni. Mihelyst pénz kerül a kezeik közé, azonnal elköltik. A gazdasági élet főszereplői egyébként erre alapozzák a jövőbe vetett hitüket. Ők ugyanis meg vannak győződve arról, hogy ha az emberek sorsa, anyagi helyzete egy kicsit jobbra fordul, akkor nem a megtakarításaikat, hanem a kiadásaikat fogják növelni. 

Istennek csak egyszer kellett kertet ültetnie, mert a folytatásról a füvek-fák magvai gondoskodtak. Ő nem csak Ádámot és Évát akarta ellátni, hanem utódaikat is. Nekünk is gondolnunk kell a jövőre! Úgy kell ültetnünk, hogy tetteink jó gyümölcseit utódaink is élvezhessék. Sajnos nem mindig vagyunk ilyen előrelátók.

A napokban láttam egy dokumentumfilmet. Főszereplője egy 16 éves lány volt, aki fülig szerelmes lett egy nálánál néhány évvel idősebb fiúba. Mivel a szerelem nem csak plátói volt, ezért hamarosan a következmény is megjelent: a leányzó terhes lett, s hogy még nagyobb legyen az "öröm", rögtön ikrekkel. A gyerekek megszületése után a lovag tovább állt, mert mint mondta, nem tudja elviselni a lány szüleit. Fát ültettek, maghozó fát, de ennek gyümölcse keserű volt. Szívszorító volt látni a lány szüleit, amint ott zokogtak a szülőszoba előtt akkor, amikor örülni kellett volna a két csöppségnek. Szívszorító volt hallgatni, amint a fiú azt mondta barátnőjének: "Válassz! Vagy a szüleid, vagy én." És szívszorító belegondolni abba, hogy a két ártatlan gyereknek az édesapjuk nélkül kell felnőniük.

Isten fákat ültetett, melyek gyümölcsöket hoztak. Mondatainkkal, tetteinkkel, gondolatainkkal mi is ültetünk. Legyünk bölcs kertészek, hogy döntéseink gyümölcse sokak számára hozhasson örömöt, felüdülést!