Vigyázz, mert bök!

Egyik humoristánk mondta: "Nem hiszek a KRESZ-ben". Akárhányszor eszembe jut ez a sajátos kijelentés, jót mulatok rajta. Egyébként pedig lépten-nyomon találkozhatunk a KRESZ-ben nem hívőkkel, olyanokkal, akik a jelzőtáblák utasításaival, figyelmeztetéseivel alig-alig foglalkoznak.  

A karácsonyi fenyőt megkörnyékezte legkisebb, hamarosan két éves lányunk. "Ne nyúlj hozzá, mert bök!" - mondtam neki. "Bők?" - kérdezett vissza. "Igen, bök" - ismételtem lassan, úgy, hogy ő is megértse. Úgy tűnt, ez sikerült is. Néhány perc múlva aztán ismét ott kavargott a fenyő körül és újra megejtettük iménti párbeszédünket. Egyszer aztán apró ujjaival meglökte az egyik fenyőágat, melyen megtetszett neki az egyik angyalka. Az apró tűlevél megbökte. Nem sírt, de kezét fájdalmas arccal magához szorította. "Bök" - mondta. "Igen, bök" - feleltem abban a tudatban, hogy most igazán megértettük egymást.
Néha Istennel is hasonló párbeszédeket folytatunk. "Uram, őrizz meg, védj meg!" - szoktuk mondani. Isten pedig meg is véd, de nem mindig úgy, ahogy szeretnénk. Mert sokszor azt hisszük, hogy majd eltorlaszolja a bökős fenyőfákat, a halál árnyékának völgyét, vagy lesöpri előttünk az utat, nehogy megüssük lábunkat a kőben. Aztán hogyan, hogyan nem, megbotlunk, netán el is esünk. "Uram, nem figyeltél?" - kérdezzük keserűen, fájdalmasan, pedig ha valaki nem figyelt, akkor az én, a kővel és az úttal nem foglalkozó vándor voltam.
Van, amikor a Mindenható csak röviden, egyszerűen, a részletekben nem elmerülve ad tudtunkra valamit. Van, amikor nem a hangját halljuk, csak látunk egy-egy néma jelzőtáblát. Néha csak ennyiben áll védelme: ne nyúlj hozzá, mert bök. Visszakérdezhetünk, okoskodhatunk, hitetlenkedhetünk, kereshetjük a dolgok logikáját, de attól a fenyő még bök. Ha tényleg akarjuk az ő védelmét, oda kell figyelnünk a legegyszerűbbnek tűnő figyelmeztetésekre is: Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj! Ha figyelünk Isten jelzőtábláira, ha jelent valamit számunkra az Ő atyai figyelmeztetése, akkor sok fájdalmas bökést elkerülhetünk. Legyen így! Higgyünk a KRESZ-ben, megéri!