2012. január 6., péntek

Uram, segíts!

"Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint URuk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket." (Hós 1,7)

Talán minden imádságunk alkalmával ellenállhatatlan kényszert érzünk arra, hogy Isten segítségéért fohászkodjunk. Így aztán az sem meglepő, hogy elvárásokkal megtöltve éljük napjainkat. Elvárjuk, hogy a Magasságos legyen velünk útjainkon, segítsen meg munkánkban, és persze akkor is, ha az ellenség tör ránk.

Az elvárásokból ezzel persze nem fogyunk ki. Mert kimondva, vagy kimondatlanul, de elvárjuk, hogy a Mindenható angyali légiókat mozgósítson, vagy válassza ketté a Dunát, ha éppen arra lenne szükségünk. Ha rajtunk múlott volna, ha Jézus Krisztus helyett mi függünk a kereszten, bizonyára igénybe vettük volna a 12 seregnyi angyal segítségét, hiszen - ahogy a reklámok is fogalmaznak - ez jár nekünk.
Az így gondolkodó ember számára több mint furcsa Hóseás prófétai üzenete. Tudniillik, hogy megsegítem Júdát, de nem úgy, ahogy elvárják! Pedig milyen megnyugtató lett volna Júda számára, ha tudják, hogy több százezer állig felfegyverzett harcos és megannyi csataló áll rendelkezésükre! De Isten nem adta meg ezt a lelki kényelmet. Megígérte a segítségét, de ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a saját gondolatai szerint valósítsa meg.
Milyen megnyugtató, amikor biztonságban tudhatjuk magunkat! Amikor ott állnak körülöttünk a harcosok és a csatalovak, amikor íjak feszülnek és kardok csörögnek azért, hogy utunk, munkánk sikeres legyen, hogy az ellenség fejvesztve meneküljön előlünk! De mi van akkor, ha nincs íj, kard, ló és harcosok? Mi marad akkor? Nos, ilyenkor megkapjuk annak lehetőségét, hogy megalázzuk magunkat, hogy kezeinket az ég felé tárjuk és térdeinket meghajtsuk, hogy elismerjük: "Készen áll a ló a csata napján, de az ÚR adja a győzelmet". (Péld 21,31) Ezek a pillanatok döbbenthetnek rá minket arra, hogy szükségben vagyunk, melyből nem a lovak, hanem egyedül és kizárólag a Teremtő Isten tud kiszabadítani bennünket. Engedjük hát, hogy Isten megsegítsen minket, de úgy, ahogy Ő akarja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Összes oldalmegjelenítés