Különbözőek vagyunk

Wesselényi Miklós, aki az 1838-as pesti árvíz alkalmával sokak életét mentette meg, állítólag gyávának nevezte Széchenyit, aki - miután családját Cenkre menekítette - Bécsbe utazott.  Wesselényi szívesebben látta volna, ha a hat gyermekes családapa hozzá hasonlóan hajóra száll és másoknak segítve menti ami menthető.

Velünk még sosem történt meg, hogy mások idejét, munkarendjét, feladatait beosztottuk volna? Még soha nem voltunk meggyőződve arról, hogy a másiknak mit kellene, vagy nem kellene tennie ahelyett, amit tesz, vagy nem tesz?
Pál ezt írja a korintusiaknak: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek." (1Kor 12,4). Merthogy a Lélek a maga bölcsessége szerint és a felmerülő szükségek alapján osztja szét a maga ajándékait. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kéri ki a mi véleményünket, és azzal sem bíz meg bennünket, hogy mi osszuk be egymás idejét, vagy szabjuk meg a másik feladatait. Mindez talán félreérthető, de tovább folytatom az iménti történetet és remélem, hogy ez segíteni fog a megértésben.

Miközben Wesselényi a hajón tevékenykedett, Széchenyi pénzt gyűjtött Bécsben a város újjáépítéséhez. Ha Wesselényi mellett marad, nincs pénz. Mindkettejük munkája és áldozathozatala kellett ahhoz, hogy Pest újjáépüljön. A gyülekezet épüléséhez is szükség van a különbözőségekre. Van, akinek a szószéken, míg másnak a gyermekek, fiatalok között kell megállnia a helyét. Egyik sem nagyobb, vagy fontosabb munka, csak más, de emögött a másság mögött Isten áll. Legyünk hálásak a különbözőségekért és igyekezzünk, hogy betöltsük szolgálatunkat ott, ahova állíttattunk!