Egy igaz ember története

"Noénak pedig ez a története..." (1Móz 6,9)

Mózes első könyvének ötödik részében Ádám családfáját olvassuk. Akárhányszor kerül elém ez a fejezetet, mindig megkérdezem magamtól: milyen lehetett 8-900 éveket élni? milyen lehetett az akkori világ és az akkori emberek?

A napokban feleségem Ábrahám és Sára történetét olvasta, majd feltette a kérdést: hogy nézhetett ki akkoriban egy 90 éves nő? A korrekt válasz erre az lett volna, hogy nem tudom, de egy férfi ilyet nem mondhat, így megerőltettem az agyam. Úgy gondolom - mondtam -, hogy akkoriban más volt a levegő összetétele, a légnyomás, és a Nap káros sugarai sem jutottak el a maihoz hasonló mértékben a Földre. Éppen ezért azt gondolom, hogy az akkori emberek talán a bőr ráncolódásának problémáját sem ismerték, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a maiak. Ne feledjük, hogy a kilencvenedik évéhez közeledő Sárát megkívánta Abimelek, Gerár királya (1Móz 20)!

De hadd térjek vissza az ötödik fejezethez! Sokat látott, sokat tapasztalt embereket mutat be ez a rész. Pontosabban épp ez az érdekes, hogy nem mutatja be őket, csak azt említi meg, hogy kinek mikor született meg az első fia, és hogy ki meddig élt. Aztán jön Noé, akiről ezt olvastuk: Noénak pedig ez a története... Hát egy 962 évet élt Járednek, vagy egy 969 évet élt Matuzsálemnek nem volt története? Nem történt velük semmi olyan életük közel 10 évszázada alatt, ami tanulságként szolgálhatott volna az utókor számára? Nem lett volna helyesebb, ha a Biblia legalább egy-egy fejezetet szentel ezeknek az embereknek, hogy az utókor egy kicsit jobban megismerje őket?

Noéhoz hasonlóan minden embernek van története, csak nem minden történet méltó arra, hogy azt példaként állítsuk mások elé. Matuzsálem, Járed és a többiek itt éltek közel egy évezredig, de Isten róluk és utódaikról csak ennyit tudott megemlíteni: "És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatainak minden alkotása szüntelen csak gonosz."

Rólunk mi jegyeztetik fel? Nekünk milyen történetünk van, és ami van, azt a mennyben jegyzik? Napjainkat, életünket használjuk ki a lehető legjobban, úgy, hogy abban Isten is örömét lelje!