Én ilyen barátot szeretnék

"Saul mindennap kereste (Dávidot), de az Isten nem adta őt kezébe" - olvassuk az 1 Sámuel 23-ban. Aztán két verssel később egy meglepő fejleményről tudósít az ige: "Felkelt Jonatán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben". Vagyis: hogy létezik az, hogy Saul az egész "kémelhárítást" bevetve sem találja Dávidot, miközben Jonatán egyszerűen felkel és minden különösebb erőfeszítés nélkül rátalál barátjára? A válasz az előző mondat utolsó szavában rejlik: barátok voltak. Ezt a történetet olvasgatva fogalmazódott meg bennem, hogy milyen is a jó barát, illetve én milyen barátot szeretnék magam mellett tudni. 

Szeretnék egy olyan barátot,

• aki tudja, hogy hol rejtőzöm;
• aki tudja mi a fájdalmam, gondom, vagy épp az örömöm;
• aki tudja, hogy ki, hogyan és mivel bántott meg;
• aki nem akarja egy imával megoldani a bajom, hanem időt és energiát szán a megerősítésemre;
• aki számára a lelkigondozás nem kegyes kötelesség vagy egyfajta szolgáltatás, hanem az őszinte barátság szeretetteljes megnyilatkozása;
• aki felvállal engem még az életemre törő Saulok előtt is;
• aki akkor is látja bennem Isten választottját, amikor én az erdőben gubbasztok;
• akiben akkor is megbízom, amikor ő azokkal van, akikben nem tudok megbízni;
• aki emlékeztet Isten kijelentéseire akkor, amikor én az életem felől aggódom;
• aki nem ad Saul kezébe, jóllehet pontosan tudja hol rejtőzöm;
• aki nem él vissza titkon mondott szavaimmal és könnyeimmel sem;
• aki időt szán rám és nem az óráját lesi miközben hozzá beszélek;
• aki nem egy velős mondaton gondolkozik miközben a szívem titkait és fájdalmait osztom meg vele, hanem engedi, hogy a Szentlélek tanácsolja;
• aki nem sértődik meg ha elfeledkezem a születésnapjáról;
• akivel jó lenni, mert keze Isten kezében van.

És végül még valami: én is szeretnék valaki számára ilyen baráttá válni!