A megbecsült házasság

„A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart” – mondta Eötvös József, aki egyébként maga is öt gyermek – köztük Eötvös Ignác és Loránd – édesapja volt.

Egy közismert magyar pszichológus szerint azért lehetett Eötvösnek ilyen érzése, mert amikor a házasság létrejött, nem ilyen „irdatlan időmennyiségre” lett tervezve. „Az emberek akkoriban sokkal rövidebb ideig éltek: a nők a szülésbe haltak bele, a férfiak a háborúkba vagy valamilyen járványba. Az életmód, a táplálkozási szokások sem a hosszú életet szolgálták. Vagyis a holtomiglan-holtodiglan jóval kevesebb évet jelentett; tíz, tizenöt évet. Ehhez képest, ha minden jól megy, akkor a mai házasságok akár ötször ennyi ideig is eltarthatnak ... Ha én valami tótumfaktum lennék, elrendelném, hogy a házasságok öt évre köttessenek, ami után mindenféle válási procedúra nélkül el lehessen válni”.

Szerintem pontosan így éreztek azok a farizeusok is, akik ezzel a kérdéssel keresték meg Jézust: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” (Mt 19). Hogy mi a válasz? Az ószövetségi ige meglehetősen sejtelmes: „Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából” (5Móz 24,1). Milyen érdekes, hogy a farizeusoknak ez az ige jutott eszébe és nem az, hogy az ember miután elhagyta apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez. De miért is kellene ragaszkodni ahhoz, akiben van valami „ellenszenves”? Logikus a kérdés nem? És az, hogy ha nem működik egy kapcsolat, ne erőltessük; írjunk egy válólevelet és kezdjük újra az életet máshol, mással – ez is logikus nem? Korunk emberének mindenképpen.

Ismerjük Jézus válaszát, aki nem osztotta sem a farizeusok, sem az általam idézett pszichológus véleményét. Isten nem öt, vagy tíz évre tervezte a kapcsolatokat. Csendesen jegyzem meg: Ádám, vagy Noé házassága évszázadokon át tartott – és nem írtak válólevelet. Mi se tegyük, inkább „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta!” (Zsid 13,4).