Jani bácsi és Erzsi néni

Meglátogattam egy 87 éves férfit és egy 94 éves asszonyt. Mindketten betegek. A férfi már egy éve nem tudott kimozdulni második emeleti lakásából. Orvoshoz nem megy, mert megvan a véleménye - meg a tapasztalata - az egészségügyről. Jelenleg a felesége ápolja - ha tudja. Pontos baja, betegsége ugyanis nem ismert, csak a fájdalom helye - a gyomortájék.

A kép illusztráció

Általában két-három hetente keresem fel, aminek mindig örül főleg azért, mert családtagjain kívül kevesen nyitnak rá ajtót. Beszélgetéseink hamar sóhajtozásba fulladnak. Nehezen viseli az életet, a betegséget, de leginkább talán a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok nyomasztják. Korára való tekintettel is tudja, hogy nem sokáig van maradása ezen a Földön. De mi lesz utána? Egyelőre nincsenek válaszai csak a sóhaj, meg a szűnni nem akaró betegség.

A 94 éves asszony ugyan nehezen, de jön-megy, amennyire tudja, ellátja magát. Csak akkor kéri lányai, családja segítségét, ha nagyon muszáj. Bal kezén kötés van - öt hete ínszalag szakadása volt, ami nem akar gyógyulni. Az ágyról csak a sokadik próbálkozásra tud felkelni, és az elindulás is ugyanilyen nehéz. Nemrég bőrrákot is diagnosztizáltak rajta, amit nem tudnak (vagy nem akarnak) műteni. Arca viszont sugárzik az örömtől. Ottlétem alatt arról beszél, hogy aznap mit olvasott a Bibliából és miért hálás a Jóistennek. Hálaadással beszél a múltjáról is annak ellenére, hogy férjét és két fiát is el kellett temetnie. 94 évesen is tudja, hogy van jövője.

Jani bácsit sokszor hívtuk gyülekezetbe, de hallani sem akart róla. Sőt, volt idő, amikor feleségét is tiltotta. Most már semmit nem tilt. Ereje sincs hozzá. Kimondatlanul is érzi, hogy az életnek többről kell szólnia mint amit eddigi 87 évében megismert. Amikor megkérdezem, hogy imádkozhatok-e, egyetértően bólogat. Felül ágya szélére, összeteszi kezeit és hallgatja mit mondok az Istennek. Nem az ellenséget keresi bennem vagy az "ingyenélő" papot, inkább az unokát, vagy egy jó barátot. Eddig ha tiltakozott is Isten ellen, most, 87 évesen és betegen átgondolja eddigi hitvallását és igazán mondom, hogy néha úgy érzem, kész megnyílni az Örökkévaló felé. Ha ez megtörténne, a reménytelen sóhajok helyét a hit és a reményteljes várakozás tölthetné meg, talán pont úgy, mint a 94 éves Erzsi néni esetében. Amikor elbúcsúzom az asszonytól, az autóba ülve belőlem is előjön egy sóhaj: én is ilyen idős ember szeretnék lenni. Olyan, aki 94 évesen is előre tekint, aki tudja, hogy van jövője, örök élete. Szeretném, ha sokakkal együtt Jani bácsi is eljuthatna erre a hitre, hogy ha szemei lezáródnak e Földön, egy sóhajok nélküli, örömteli világban ébredhessen.