Tartalmas élet

Lassan ez a nyár is a múlté lesz. Nemrég egy kanadai ismerősöm a facebookon megosztott egy fotót, melyen egy karácsonyi kellékeket árusító üzletrész volt látható. Ott már most, augusztusban a karácsonyra készülnek. Hogy ez jó vagy rossz, lehet rajta vitatkozni, az azonban vitathatatlan, hogy az idő borzasztó gyorsan halad.

A múlt héten ünnepeltük házasságkötésünk tizennegyedik évfordulóját. Rengeteg dolog történt e közel másfél évtized alatt, mégis, mintha csak egy szempillantás lett volna. Nagyobbik fiunk a jövő héten lesz tizenkét éves, de a legkisebb is elmúlt kettő. Még élénken emlékszem az érettségi vizsgámra is, pedig ha azon a napon születtem volna, már akkor is nagykorú lennék.

Az idő múlását nem mindenkinek könnyű feldolgozni. Amíg a nők és férfiak kisgyermeküket etetik, itatják, pelenkázzák, miközben járni és beszélni tanítják, szinte észre sem veszik ahogy elsuhannak a hetek, hónapok. Aztán a gyerekek megnőnek, sőt, túlnőnek minket, s ekkor jön a felismerés: mi sem lettünk fiatalabbak. Ezt az érzést tovább fokozza, amikor ők is házasságot kötnek, gyermekeket szülnek és minket kérnek meg arra, hogy hozzuk el őket az oviból, majd az iskolából.

Ha ezen a vonalon haladunk tovább, egyfajta félelem vehet erőt rajtunk, mert a sor végén az elmúlás, a halál éktelenkedik. A Biblia azt írja az istenfélő idős emberekről, hogy még vén korban is gyümölcsöznek, egy énekünk pedig úgy fogalmaz, hogy "de van élet a síron túl is". Vagyis ha sikerül meglátnunk Krisztust az egyre sűrűsödő ráncokon, a fizikai gyengeségeken, sőt, a síron túl is, akkor a földi élet minden perce élvezhetővé, örömtelivé válik. Legyen hát találkozásunk ma is Krisztussal, aki hozza el szívünkbe az ő örömét és tegye gyorsan elillanó életünket tartalmassá, boldoggá!