Ára van!

Még a tavasszal az udvarunk hátsó sarkában kialakítottunk egy aprócska veteményeskertet. Pontosabban a gyerekek. Alig várták, hogy elültethessék a különböző palántákat. Ők ültettek, a nagypapa ásott és gazolt, én meg öntöztem. Így valósítottuk meg a bibliai modellt... 

A nyáron nem sok csapadék esett. Az esővízgyűjtő-hordók hamar kifogytak, de ha egyetlen nap is kihagytuk az öntözést, a növényeken észre lehetett venni. Nem maradt más, csapról hordtuk a drága vizet. Ára lett a gyümölcstermésnek.

A ma reggelt az iskolában kezdtük. Évnyitó volt. Naomi is elkezdte az iskolát, így már hárman koptatják a padokat. Az igazgatónő felemlegette iskoláik sikereit de azt is, hogy ennek ára van: keményen kell tanulni. Odaszánás, aktivitás, küzdelem nélkül nem jönnek a jó eredmények.

Bizonyára az élet egyéb területein is így van ez. Ha nem törődünk életünkkel, ha nem ápoljuk lelkünket, hamar kiszárad, elsárgul, tönkre megy. Szükségünk van az Isten felülről való esőjére, áldására. Ha ezt megkapjuk, még a legnehezebb időkben is gyümölcsöt termünk. Imádkozzuk hát a zsoltárossal együtt: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez..." (Zsolt 42,2-3)