Az eredményességről

Semmelweis Ignác évekig küzdött azért, hogy az orvostársadalom elfogadja a gyermekágyi láz ellenszerét, a kézmosást és a klórvizes fertőtlenítést. "A felfedezés ellenére a fertőzés mégis tovább pusztított, mert az orvosok nem hittek neki. Semmelweis azonban nem adta fel, mindent megtett azért, hogy megóvja az édesanyák és gyermekeik életét. Egyetlen magyar orvosi felfedezésnek sem volt ennyire nehéz az elfogadtatása mint ennek az egyszerű felismerésnek. Szomorú, hogy a sikert nem érhette meg, hiszen a módszert csak halála után kezdték alkalmazni. Bár életében az elismerés nem adatott meg, az utókor annál hálásabban, az elesettek, a rászorulók védőjeként, az anyák megmentőjeként gondol rá" - olvasható a Budavári Önkormányzat honlapján. 

Számos tudósnak jutott hasonló sors, akik hittek valamiben, küzdöttek valamiért, de alig-alig akadt valaki, aki hitt nekik, mert szavaikat nem tudták, vagy adott esetben nem is lehetett tényekkel alátámasztani. Ők viszont nem adták fel meggyőződésüket és tovább folytatták kutatásaikat, munkájukat. Szomorú, hogy - Semmelweis Ignáchoz hasonlóan - némelyek fáradozását csak haláluk után ismerték el.  

Mindenki eredményeket akar, a hívő ember is. Ha Jézus vakok szemeit nyitotta meg és halottakat támasztott, akkor kell, hogy ilyen csodák mai gyülekezeteinkben is megtörténjenek. Ha ez még sincs így, bennünk és gyülekezeteinkben keresendő a hiba - hallom időnként. Aztán ott vannak azok a vélemények, melyek szerint a Krisztust követők sikeresek, gazdagok, jó módban élnek, hiszen az áldott Isten áldott fiai ők. No meg arról sem akarok elfeledkezni, hogy egy valamire való gyülekezet szaporodik, növekszik, hiszen az ősgyülekezetről is ezt olvassuk. Ha a fenti jelenségek nem adatnak meg, lelki válságba kerül a gyülekezet. "Ha nincs eredmény, valamit nyilván rosszul csinálunk." Aztán elkezdődik a nyomozás. Először finoman, óvatosan, magunkba révedve, mert egy igaz hívő először önmagunkat vizsgáljuk meg. Aztán bővül a kör, és hirtelen a másik lesz a hibás. A főbűnös általában a lelkipásztor és/vagy a vezetőség, hiszen mégiscsak ők állnak a gyülekezet élén. Így a megújulás kulcsa a lelkipásztor és/vagy a vezetőség "lecserélése" lesz. A gyülekezet egyik fele ezzel egyetért, a másik fele nem. Ekkor szokott ketté válni a közösség, és ha létszámban nem is, de a gyülekezetek számát tekintve mégiscsak megtörtént a szaporodás. Hány és hány városunk, településünk van, ahol ezért van több, azonos felekezethez tartozó gyülekezet! Mindez miért? Mert eredményeket akartunk. Megtérőket, miközben azokat, akik már a megtértek között voltak, kiveszekedtük az utcára, vissza a "világba". 

Jézus szolgálata valóban tele volt eredményekkel. Ha Jézus a pünkösdi egyházhoz tartozott volna és egy-egy éves közgyűlésen felszólalt volna, bizonyára szép statisztikai adatokkal kápráztatta volna el hallgatóit. "Kedves Testvérek! Az elmúlt évben nyolc vakot, tizenegy sántát, kilenc siketet és negyvenkét leprást gyógyítottam meg. Öt kenyérből ötezer férfit lakattam jól és számos halottat is feltámasztottam. Összesen ezer kilométert gyalogoltam és felsorolhatatlanul sok településen hirdettem az Igét, mindezt állami és egyházi támogatás nélkül, melyre a jövőben sem tartok igényt." Az ilyen beszámolókat, a sikereket szeretjük. De Jézus életének volt sikertelen, látszólag eredménytelen időszaka is. Amikor a kereszten függött, gúnyolták, szidalmazták és semmiféle csoda nem történt. Nem jöttek az angyalok, nem gyógyultak a betegek, nem forrtak össze sebei, nem potyogtak ki a keresztből a szegek. Jézus azonban tovább folytatta szenvedését, mert hitte, hogy mindennek így kell történnie. 

Gyülekezeti- és magánéletünkben is ezt kellene követni. Vannak sikeres időszakok, amikor minden "működik". De ha nem, akkor is menjünk a számunkra kijelölt úton! Ha hirtelen megbetegszünk, terhek rakódnak ránk, ne vonjuk kérdőre Istent, csak mondjuk, nyöszörögjük ki akkor is: Legyen meg Atyám a te akaratod. És milyen érdekes! Ami akkor és ott Jézus életének legsikertelenebb pillanatának tűnt, a világtörténelem legnagyobb sikertörténete lett. Ki tudja, talán a mostani szenvedés, megpróbáltatás, látszólagos eredménytelenség is meghozza egyszer gyümölcsét. Legyünk türelmesek és kitartók!