Együtt

Vesszen a férgese - hajtogatta annak idején a fizika tanárom, aki eme mondat kíséretében írta be az elégtelent egy-egy leszerepelt tanuló ellenőrzőjébe. Azóta sajnos politikus szájából is hallottam hasonlót, de mások is előszeretettel merengnek azon, hogy mennyivel szebb és jobb lenne a világ, ha a "férgese" nélkül élhetnénk rajta. 

Szegény Mózesnek sok gondja volt a rábízottakkal. Hozzá mentek peres ügyeikkel, panaszaikkal, vádjaikkal, vagy ha nem volt vizük, kenyerük, húsuk... Aztán eljött egy nap, amikor csak egy szavába telt volna és veszik a férgese. Isten ugyanis ezt ajánlotta fel: "Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé" (4Móz 14,12). A lehetőséggel mégsem élt Mózes. Sőt, elkezd könyörögni a népért és úgy viselkedik, mint egy jó ügyvéd: "Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által): Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólnak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván: Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában..." (4Móz 14,13-16). 

Még gyülekezeteinkben is meg-megkísérthet minket a gondolat, hogy ha bizonyos személyek nem lennének, könnyebb lenne a sorsunk-dolgunk. Hallottam olyan történeteket, melyek szerint egy-egy gyülekezetvezető arra törekedett, hogy közösségében csak a szentek, az igazán hívők maradjanak meg. Ha valaki vétett a "törvények" ellen, nem volt maradása. De valóban ez lenne a cél? Gyülekezeteinkben csak azoknak lehet maradásuk, akik minden isteni és emberi normának megfelelnek?

Nekem sokkal szimpatikusabb a mózesi gondolkodás, melynek ugyanaz a kulcsszava, mint az Apostolok Cselekedeteiben olvasható első hívők életgyakorlatáé: együtt. Vagyis ha kell, együtt nyomorogni, szenvedni, imádkozni, betelni Szentlélekkel, küzdeni... Nem ezért imádkozott Jézus is? Eggyek legyenek. De vajon miben és mikor? Csak a nagy "ébredések", csodák, gyógyulások idején? Ha pedig ezek nem történnek meg, akkor vesszen a férgese? Akkor is legyünk eggyek, ha nyomorogni kell és Istentől azokra is kérjünk kegyelmet, akik a legtöbb terhet rakják a vállainkra. Jézus is imádkozott értük!