A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől:
– Tudjátok-e, hol lakik Isten?
Néhány tanuló jelentkezett:
– A mennyben – mondta az egyik.
– A tiszta szívben – mondta egy másik.
– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci.
A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt.
– Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta:
„Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”
– Tudjátok-e, hol lakik Isten?
Néhány tanuló jelentkezett:
– A mennyben – mondta az egyik.
– A tiszta szívben – mondta egy másik.
– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci.
A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt.
– Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta:
„Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.