Meg kell mondanom, de hogyan? Én nem akarok haragot, sértődést, de szeretném, ha jobban működnének a dolgok. Sokkal jobban. Annyit hallgattam, nyeltem, tűrtem már, annyiszor reméltem, hogy magától is rájön, hogy ez így nem mehet tovább, de mindhiába. Nekem szükségem van rá, akarom, hogy időt töltsön velem, de ő mást szeret. Nem, nem valakit, inkább valamit. A konyhát.
Azt mondja, hogy miattam és értem történik minden. Miattam tölt ott órákat, miattam főz, süt, mosogat, de közben nem tölt velem időt. Legalábbis nem eleget. Én szeretném, ha néha csak zsíros kenyeret ennénk paradicsommal meg teával, de ő ebbe nem nyugszik bele. Ő igazi háziasszony, aki mindig kitesz magáért. Elképesztő, hogy mennyi finomságot tud készíteni! Ó, azok a levesek, sültek, sütemények... Nem is értem, hogy hol és mikor tanult meg ennyi receptet. Nekem a palacsinta is gondot okoz, de neki... Ő egészen más. Ráadásul nem csak sütni-főzni tud, hanem a részletekre is figyel. Soha nem teszi csak úgy az ételt az asztalra. Ott a terítőnek, az asztali díszeknek és a terítéknek mindig összhangban kell lennie. De akkor miért panaszkodom?
Kora délután nekiáll a vacsorának, aztán leülünk, eszünk, majd ő feláll és mosogat. Nem akarja másnapra hagyni a mosatlan edényt. Igaza van. Viszont én ott maradok egyedül az asztalnál egy csomó mondandómmal együtt. Én csak egy dolgot szeretnék kérni tőle: "Ne szeresd jobban a konyhát, mint engem. Ülj le mellém, hallgass meg és én is szeretnélek meghallgatni. Veled akarok lenni. Szeretni akarlak, de ezt nem tudom megmutatni, ha örökké futsz. Nyugodj meg. Nézd meg a testvéredet, ő is háziasszony, mégis tud nyugton ülni."
Igen, ezt szeretném megmondani, de szeretettel. Nem akarok durva, vagy kioktató lenni, ezért csak ennyit mondok: "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekszel, de egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle".
Nem volt könnyű, de megmondtam. Örülök, hogy így történt már csak azért is, mert Márta történetén keresztül sok-sok háziasszony felismerhette, hogy a konyha soha nem lehet fontosabb, mint a kapcsolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.