Jót hallani jó!

Még a nyár elején jelzést kaptam Kunszentmiklósról, hogy lenne a Kikötő gyülekezetben valaki, akit szeretnének presbiterré avatni. Az ünnepségre augusztus 18-án került sor, melyen hivatalból is ott kellett lennem. Örülök, hogy így alakult.

Az istentisztelet lezajlott, a fiatalembert felavattuk, áldást kértünk rá és családjára. Az összejövetel végén egy asszony odajött hozzám és a következőket mondta: "Ez a János annyira szolgálatkész. Mindig lehetett rá számítani. Én is neki köszönhetem, hogy itt vagyok a gyülekezetben, mert foglalkozott velem, nem engedte, hogy elmaradjak."

Talán különösebb bizonygatás nélkül is hihető, hogy szolgálatom alatt hallottam már éppen elég rossz hírt mások gyengeségéről, hibáiról, vétkeiről. Üdítő kivétel, amikor azért keresnek fel, hogy valakiről jót mondjanak. Talán János apostol is emiatt örvendezett annyira harmadik levelében, amikor így írt: "...felettébb örültem, amikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, amint te az igazságban jársz. Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, amit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra." (3Jn 1,4-6)

Az apostollal együtt én is hálát adok Istennek, hogy ma is vannak olyan szolgái, akikről mások jó bizonyságot tesznek, mert Istenhez méltóan élnek és cselekszenek. Legyenek mind többen ilyenek Krisztus követői közül!