A Baptista Egyház kiadott egy közleményt, mely szerint a hírekben említett gyülekezet és a letartóztatott vezető "a BBFI (Baptist Bible Fellowship International) szervezethez (USA) tartozik. Egyházunk sem a gyülekezettel, sem a gyülekezetet vezető amerikai misszionáriussal nem áll szervezeti kapcsolatban. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egy ilyen hír kapcsolódik a baptista névhez, miközben az ügy még csak nyomozati szakaszban van." Az egyház azt tette, ami a kötelessége: védte a jó hírét, de a probléma ezzel nem oldódott meg.
A letartóztatott vezető 63 éves, nős, négy gyermek édesapja, feleségével 17 éve élnek és dolgoznak Szolnokon. Az [origo] tudósítója elment a helyszínre, ahol többekkel is beszélgetett. A közölt anyag szerint "a megkérdezettek többsége bosszúnak tartotta a feljelentést, és a megcsappant támogatásokkal hozta összefüggésbe." Merthogy "a városrész szélén lakó, szegényebb sorban levő [...] családokat az amerikai házaspár tüzelővel, élelemmel és egyéb alapvető szükségleti cikkekkel segítette. A [...] támogatottak egy idő után már listát adtak a házaspárnak arról, hogy mire van szükségük, de ezeket a kéréseket már nem mindig tudták teljesíteni. A kapcsolat nagyjából ezzel egy időben hirtelen megszakadt." Hogy így van-e vagy sem, nem tudom és nem is az én dolgom eldönteni. Az eset kapcsán viszont nem csak elgondolkodtam, hanem egy kissé meg is ijedtem.
Még Kanadában panaszkodott egyszer az egyik apuka, aki azzal az ötlettel kereste fel lánya osztályfőnökét, hogy ha gyermeke fejét néha megsimogatná, akkor az nagy ösztönzést jelentene a kicsinek. A tanárnő erre azt válaszolta, hogy "értse meg, nem tehetem". Féltette az állását, a hírnevét. Merthogy nem csak ütni, de simogatni sem lehet a gyereket. Ma már ettől is pedofil lehet valaki! Félreértés ne essék, tudom, hogy sajnos vannak pedofil papok, de sokkal több a jóérzésű, elkötelezett munkás, akik szeretettel, hátsó szándék nélkül simogatnák meg a gyerek fejét. De nem lehet, mert ha valaki egyszer begurul, ha már nem jön annyi támogatás mint régen, vagy ha a szomszéd többet kapott mint én, akkor ez az információ felhasználható. Minden mozdulatra vigyázni kell, mert mi van akkor, ha egy gyereknapon lefényképezik a papot, amint éppen gyerekeket vesz a nyakába, vagy a térdére és a facebook jóvoltából másnap mindenki tud az "incidensről"? Ember legyen a talpán, aki ki tudja magyarázni magát az ilyen helyzetekből.
Egyszer egy lelkész megfedte gyülekezetének valamely tagját, aki ezért bosszút esküdött. Felhívta a lelkészt, akit - megtérést színlelve - meghívott a házához. A lelkész elfogadta a meghívást. A bosszúálló hellyel, majd itallal kínálta és elkezdtek beszélgetni. Egyszer csak a lelkész mögötti ajtón belépett egy félmeztelen hölgy, aki odaugrott a meglepett férfi ölébe és már el is csattant a fényképezőgép. Másnap lehozta az újság, amint a lelkész egy italos pohárral a kezében és egy félmeztelen nővel az ölében ül egy kanapén. Meg lehet magyarázni az ilyen helyzetet? Ő sem tudta. El kellett költöznie. A legtöbb ismerősének megrengett az iránta való bizalma. Így is tönkre lehet tenni egy "hittérítőt".
Újra mondom, hogy a szolnoki esetről és annak szereplőiről nincsenek információim. A vezetőt öt, amúgy is nehéz sorban élő lány tanúvallomása alapján tartóztatták le, kik közül ketten kisegítő iskolába járnak, az életkoruk pedig 12 és 18 év között mozog.
A média persze lecsap az ilyen hírekre. Leközölték az arcát nem vállaló és kezét morzsoló anyuka sejtéseit, miközben a felirat hirdette: Lányokat molesztált a hittérítő. Bárhogy is történt, a 63 éves férfi egyelőre rácsok mögött tölti napjait. Ha a nyomozati szakasz után kiderül, hogy ártatlan, gondolom már nem kap figyelmet a főműsoridőben. Annak már nincs hírértéke. Ha viszont tényleg ártatlan - és amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják, én magam is hadd éljek ebben a hitben -, ki fogja visszaadni tekintélyét, jó hírnevét? Vajon tudja még folytatni munkáját Magyarországon? Hogy éli meg az esetet a felesége, a gyermekei és az unokái? Nem lesz könnyű megbirkózni ezzel a teherrel egy olyan férfinek, aki a közelmúltban szélütést szenvedett.
De nem csak neki nehéz, nekem és mindenkinek, aki emberekkel, gyerekekkel foglalkozik. Isten óvjon bennünket a rossz indulatú, ártó szándékú emberektől. Vigyázni kell, de nem szeretnék paranoiás lenni. Nem akarom a mosolyt, vagy éppen a fejsimogatást megtagadni azoktól, akik - ahogy a kanadai apuka is gondolta - ettől kapnának szárnyakat. Nemrég hallottam, hogy napi 17 érintésre van szükségünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan telhessenek napjaink. Nem mindenkinek jut ennyi. Lehet, hogy valakinek azt a hiányzó egyet vagy kettőt tőlem kell megkapnia, vagy egy amerikai hittérítőtől - persze mondanom sem kell, hogy a megfelelő módon és keretek között, mindenféle hátsó szándék nélkül. De hova jutunk, ha nem érhetünk egymáshoz? Ha az ilyen hírek nyomán azt a következtetést kell levonnunk, hogy inkább otthon maradok, inkább zsebre teszem a kezem, inkább nem nyitom ki a szám, mert lehet, hogy baj lesz belőle? Márpedig nem alaptalan az ilyen félelem. Egy lelkész testvérem írta, hogy konkrét információi vannak olyan megbeszélésről, ahol csapdaállításról egyeztettek a megjelentek. A csapdát a fiatalok és gyerekek között dolgozó lelkimunkásoknak szánták. Mit lehet hát tenni? Nincs jobb ötletem, mint amit a Biblia mond: Vigyázzatok és imádkozzatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.