A napokban a következőt olvastam: "Fehér liliomokat csodáltam egyszer, lelkendezve: micsoda illata van! Kertészmérnök barátom, aki mellettem állt, így szólt: Tudod-e, hogy trágyából alakítja az illatát? Annál illatosabb, minél több trágya van alatta."
A történet azzal kapcsolatban került feljegyzésre, hogy az életben milyen nagy szükségünk van a szenvedésekre, melyeket fel is használhatunk, így lehet a "trágyaszagból" "liliomillat". Merthogy a szenvedések olyan lelki mélységeket tárnak fel előttünk, melyek egyébként titkon maradnak. Még egy idézet: "Az egyik nagy karmester valamelyik opera vezénylésére készült, amikor nagyon ajánlottak neki egy énekesnőt. Valóban szép, kristálytiszta hangja volt, mégsem őt választotta. - Csak akkor tudom használni, ha már megszakadt a szíve - mondta a karmester. Az énekesnőnek két év múlva
szakadt meg a szíve, amikor meghalt egyetlen kislánya. És a világ egyik legnagyobb énekművésze lett. - Fájdalmaival igazolta Beethovent, aki egyszer azt mondta: 'Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek'"
A szenvedések átértékelik értékrendünket, megváltoztatják látásmódunkat. Hatásukra magunkba is zárkózhatunk és olyanokká válhatunk mint a sün, vagyis mindenkit böködővé, mindenkitől elhatárolódóvá. De ha szenvedésünkbe Istent is beengedjük, ha kérjük az Ő segítségét, akkor hasznunkra és mások hasznára is felhasználhatjuk azokat, hiszen együtt érzőbb, mások sorsával jobban azonosulni tudó emberekké lehetünk. A megtört szív nem kell, hogy az élet végét jelentse! Bátorítson minket Dávid megállapítása: "
Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt
lelkeket." (Zsolt 34,19)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.