Jonadáb tanácsa

Milyen kár, hogy némelyek a tehetségüket, éleslátásukat rosszra használják. Sámuel könyve is megemlékezik egy jó eszű emberről, kinek neve Izrael egyik legcsúfosabb eseménye kapcsán kerül megemlítésre. 

A 2Sámuel 13 szerint Támár, Absolon húga igen szép nő volt. Olyannyira szép, hogy felkeltette Absolon féltestvérének, Amnonnak a figyelmét, aki szerette volna megszerezni Támárt, de ahhoz bátortalan volt, hogy vágyát, óhaját apjának, Dávidnak is elmondja. Így hát maradt a gyötrődés, és a "szerelem" jól ismert velejárói: étvágytalanság, szomorúság, szétszórtság. Amnon kínjai feltűntek barátjának, Jonadábnak, akit így jellemez a Biblia: Jonadáb pedig igen eszes ember volt.

Amnon esetében tévedés lenne szerelemről beszélni. Ő inkább őrült, vagy megszállott volt, akinek a szerelem egyet jelentett a Támárral létesítendő szexuális kapcsolattal. Sajnos nem csak Amnon gondolkodott így. Egyszer felkeresett egy harmincas férfi, aki "halálosan szerelmes" volt egy lányba. Legalábbis azt hitte. A lányt mindenhova árnyékként követte, telefonon hívogatta éjjel-nappal. A dolog odáig fajult, hogy a rendőrséget is be kellett avatni, illetve a lány apukáját, aki - szégyen ide, szégyen oda - mindenhova elkísérte a hölgyet. A fiatalembert próbáltam észhez téríteni, mondtam én a magam észérveit, de mintha a falnak beszéltem volna.

Jonadáb tanácsa viszont célba ért. Ez az eszes fiatalember ugyanis nem akarta eltéríteni Amnont a szándékától, hanem ahhoz adott tanácsot, hogy miként vitelezze ki akaratát. Mi lett Jonadáb tanácsának a következménye? Amnon megerőszakolta Támárt, majd később Absolon megölte Amnont.

Megismerünk tehát valakit, aki "igen eszes ember volt", de aki eszét, éleslátását a rossz szolgálatába állította, s kinek tanácsa nyomán egy nő elveszítette ártatlanságát, méltóságát, a királyi családba pedig bekerült a gyűlölet, a fegyver.

Mi is adunk tanácsokat testvérnek, gyereknek, munkatársnak, osztálytársnak... Vannak, akik talán pont azért fordulnak hozzánk, mert eszes, éles elméjű embernek tartanak bennünket - bizonyára nem véletlenül. Viszont vigyázzunk! Istentől kapott tehetségünk, ajándékaink soha ne szolgálják a rosszat, mások kárát, hanem használjuk azokat Isten dicsőségére és embertársaink javára!