Kinek az ötlete?

Egy alkalommal Abner, Isbóset hadvezére és Jóáb, Dávid hadvezére embereikkel együtt elmentek a gibeoni halastóhoz. Saul ekkor már nem élt, Dávid pedig Hebronban királykodott, ugyanis a zsidó törzsek nagy része nem fogadta el Dávidot királyának. 

A halastó egyik oldalán Abner és emberei sorakoztak, a másik oldalon Joábék. Ekkor átkiáltott Abner Joábnak: "Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk." Mindkét hadvezér tizenkét ifjút küldött a csatába, de mind a huszonnégyen meg is haltak, ugyanis "kiki az ő társának fejét megragadta, és fegyverét oldalába ütötte" (2Sm 2,16a).

Ezt követően őrült harc vette kezdetét, ugyanis a két sereg egymásnak rontott. Ekkor halt meg a gyors lábú Asáel, Jóáb testvére is, akit épp Abner ölt meg. A csata egy adott pontján aztán Abner odakiáltott Jóábnak, hogy fejezzék be egymás öldöklését, mert ennek nem lesz jó vége. Jóáb erre így válaszolt: "...ha te nem szóltál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait".

Ha Abner reggel hallgat, ha tartja a száját, ha le tudja nyelni a tó túloldalán álldogálók provokáló szavait, nem halnak meg azon a napon 379-en. De meghaltak, mert valakinek volt egy ötlete, mert valaki nem tudta tartani a száját és az indulatait. Sőt, később arról is olvasunk, hogy Jóáb a testvére megöléséért sem tudott megbocsátani Abnernak, ezért a gyilkolás hónapokkal később is folytatódott.

Nem mindegy mit mondunk, hogy milyen javaslatokkal állunk elő. Akár gyilkos, generációkra kiható következményei is lehetnek annak, ha indulatainkat nem tudjuk kordában tartani, ha szánkra nem tudunk lakatot tenni. Abner saját szája áldozatává vált, de magával rántott 379 másik katonát is. Legyen esetük tanulság számunkra és kérjük a Szentlelket, hogy tanácsaink, ötleteink mások javát, épülését szolgálhassák.