Emberi erőforrás

Kapernaumban egy római százados Jézus elé küldte követeit, mert hitt abban, hogy a Mester meg tudja gyógyítani beteg szolgáját. Amikor a követek elmondták a centurió kérését, hozzátették: "Méltó arra, hogy ezt megtedd neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk". A folytatásból azt is megtudjuk, hogy a százados nem fogadta Jézust a házánál, mert mint mondta: "Nem vagyok rá méltó". Ehelyett csak annyit kért, hogy Jézus szóljon, és e szó is elég lesz arra, hogy a szolga meggyógyuljon. Így is lett. 

Egy-egy századosnak meglehetősen sokféle feladatot kellett ellátnia: rendőri, börtönőri tevékenységeket végeztek, irányították a rájuk bízott 100 fős csapatot, feladatokat osztottak ki, ők kísérték a rabokat, biztosították a kivégzéseket... Történetünk főhőse azonban mással is foglalkozik. Nem csak a külsőségekkel, az elvégzett, vagy elvégzendő munkával, hanem a rá bízott emberek, sőt a rabszolgák testével-lelkével egyaránt.
Mi történik akkor, ha meghal a rabszolga? Semmi. Egy rabszolgával több, vagy kevesebb, mit számít az? Akár így is gondolkodhatott volna, hiszen a rabszolga csak munkaerő (beszélő szerszám) volt, vagy ahogy manapság szokás mondani: emberi erőforrás. Márpedig ha az emberi erőforrás elerőtlenedik, valamit lépni kell.
Manapság a legtöbb munkaadót nem a termelés mennyisége és minősége érdekli leginkább? Nézzünk egy példát. A vezérek kitalálják, hogy konzerves dobozokat fognak gyártani. Némi számolgatás után azt is megállapítják, hogy termelésük akkor lesz nyereséges, ha havonta legalább egy millió darabot legyártanak. Ezután feladják a hirdetést, hogy a dobozgyárba három főt fel tudnak venni dobozgyártó munkakörbe. Itt jövök a képbe a munkavállaló, aki izgatottan és a munkanélküliség kényszerétől hajtva elmegy a munkainterjúra, hogy megállapítsák az ilyen-olyan tesztek segítségével, hogy ő e az évszázad leghatékonyabb dobozgyártója. Ha igen, felveszik és megindul a gyártás. Havi egy millió darab. Ha esik, ha fúj, ha beteg, ha fáradt, ha levert, akkor is, mert a gyár csak így tud nyereséget termelni. Dolgozni kell, mert a munkás emberi erőforrás, ezért erőtlenségnek helye nincs.
A kapernaumi százados nem a pótolható rabszolgát látta a betegben. Ő nem csak a 100 fős csapatát, hanem még a rabszolgáit is szerette. Csoda, hogy Jézus szíve megindult a százados tettén? Hiszen ő is utánamegy az egyetlen elveszett báránynak! Neki ma is, mi is számítunk. Neki fontos, hogy milyen állapotban vagyunk, megindul gyengeségeinken, meghallgatja könyörgésünket. Egyrészt hálásak lehetünk ezért a bánásmódért, másrészt a százados példáját követve nekünk is könyörülettel és szeretettel kell odafordulnunk egymás felé, mert ez a szeretet ma is megindítja mennyei Atyánk szívét.