A lehetőség

Mielőtt Kain gyilkossá vált volna, Isten a szívére beszélt. A Károli fordítás így adja vissza az isteni jó tanácsot: "ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta" (1Móz 4,7).

Az említett igeszakasznak többféle fordítási variációja is ismert, mint például: "körülvesz téged a bűnök tengere, de te uralkodjál rajta", vagy: "a bűnök tengere vesz téged körül, de te uralkodni fogsz rajta". A napokban az egyik könyvben a következő megközelítést olvastam: "körülvesz téged a bűnök tengere, de én megadom neked a lehetőséget, hogy uralkodj rajta". Vagyis Kain nem mondhatta: ez a sorsom, nem volt más lehetőségem, gyilkolnom kellett. És én sem mondhatok hasonlót, mert bármennyire is mély és szorongató a bűnök tengere, Isten mindig ad lehetőséget arra, hogy megszabaduljunk, ellenálljunk, kitartsunk. A lehetőséggel viszont élni kell.

Lehet bölcsességet és látó szemeket kérni: "Uram, mutasd meg nekem az általad felajánlott utat, lehetőséget".  De mi van akkor, ha az imát követően sem látom a bűnök tengeréből, vagy a bajokból kivezető utat? Egy alkalommal Péter ezt mondja Jézusnak: "Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken". Jézus megadta a lehetőséget, de nem többet. Miután engedélyt kap az apostol, nem keletkezik kikövezett út, és Péter azt sem látta, hogy angyalok szállnának le a menyből, akik hóna alá nyúlva segítenék őt a vízen járásban. Csak egy lehetőséget kapott, melyre hittel kellett válaszolnia. Sokszor talán mi is "csak" ennyit kapunk; egy lehetőséget, egy isteni engedélyt, de az már rajtunk áll vagy bukik, hogy rá merünk-e lépni a vízre vagy sem.

A mai napon is kapunk ilyen lehetőségeket. Lehetőséget arra, hogy kimeneküljünk a bűnök tengeréből, hogy segítsünk az elesettnek, hogy meglépjük életünk nagy lépéseit, hogy meghozzunk jó döntéseket. A lehetőség adott. De mit kezdünk vele?