Krisztust várjuk!

Pál meglehetősen kemény szavakat használ a filippiekhez írt levélben, amikor a „másképpen élőkről” ír: „ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil 3,18-19). 

Ők lehettek azok, akik Istennek az apostolok által tolmácsolt szavai helyett inkább Euripidész görög drámaíróval értettek egyet: „Nyájamat nem másnak, hanem magamnak áldozom, nem az isteneknek, hanem az én hasamnak, mely a legnagyobb minden isten között: mert enni és inni minden nap, nem zavartatni magunkat, ez a bölcs emberek istene”.

És hányan élnek ma is így?! Csak a mának, a hasuknak, élvezeteiknek, a „csak most, csak önnek” szellemében, azonnali örömforrásokat keresve és a legkisebb áldozatvállalástól, szenvedéstől is menekülve. Ez az életstílus nem egyeztethető össze Krisztus keresztjével de azzal a tanítással sem, mely szerint itt, ezen a világon csak vándorok vagyunk; igazi otthonunk a mennyben van. Mi, mai Krisztus-követők tudunk hinni az apostol szavainak?

Péter a megdicsőülés hegyén ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk”. Mintha a mi életvitelünk, gondolkodásmódunk is ezt sugallná: Uram, köszönjük, jól érezzük magunkat. Szép házaink, jó autóink vannak, meg tévénk, számító- és táblagépünk, internetünk, plázáink... Uram, jó nekünk itt lennünk, hadd maradjunk még egy kicsit.

Ne keressük e világ kényelmét, gyönyörét, ne itt rendezzük be a mennyországot! Legyünk éberek és egy pillanatra se feledjük: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil 3,20).