Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba
vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a
munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a
szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
Valahogy majd csak elleszek - mondta. A főnők nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét,
és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat. Az
ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó
házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a
felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként
kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnők is, magával hozta a ház
kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek. "- Ez a Te házad - mondta - ezt én adom ajándékba." Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta
volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.