A történetből kiderül, hogy noha a százados kiadta a parancsot, elmondta utasításait, de szolgái nem az önkényurat látták benne. Még az "elnyomott" zsidók sem, akik önként, nem a szájukba rágott szavakkal így érveltek Jézus előtt: "Méltó, hogy megtedd néki". Milyen különös kapcsolatai voltak ennek a századosnak! Ott él Kapernaumban, ahol az elnyomókat képviseli. Gyűlölni kellett volna, merényletet tervezni ellene, zendüléseket szítani... Ehelyett a zsidó vezetők vállalják a küldött szerepét és elmennek ahhoz a Jézushoz, akire irigyek voltak, akit egyébként ki akartak végezni, akiről rabbi körökben csupa rossz dolgokat mondtak. Most mégis megalázzák magukat és mennek, közbenjárnak, s ezzel egyértelművé teszik, hogy nem csak a százados szereti a népet, hanem ők is a századost. Az ő baja a mienk is. Döbbenetes, hogy a történetben mindenki lemond önös érdekeiről. Itt nem az számít, hogy mit akarok én, hanem, hogy mi használ a másiknak. Talán épp ezért állítja elénk is példaként Jézus ezt az ismeretlen századost, de a történet többi szereplőjét is. Ilyen szeretetteljes légkörben jó dolog rabszolgának, századosnak, de feleségnek, férjnek, szülőnek és gyermeknek lenni. Kívánom, hogy ez a kapernaumi légkör legyen úrrá szíveinkben és hajlékainkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.