Valamelyik nap az Ezo TV-n kötöttem ki. Alig hittem a fülemnek. Próbálom visszaidézni az egyik betelefonálóval folytatott párbeszédet: "- Jó napot kívánok! Adásban van. - Jó napot! Marika vagyok, 62 éves. - Köszönöm, máris mondom (közben a hölgy kevergeti a kártyalapokat, és néhányat kitesz az asztalra). Marika, rossz hírem van. Ön meg van átkozva. Köszönöm, hogy velünk tartott."
A telefon egyfolytában csörgött. A kártyavető rövid, lényegre törő volt és általában nem szolgált jó hírrel. Néha még azt is elmondta, hogy a betelefonálót ki átkozta meg, de ennél tovább soha nem ment. Egyetlen egyszer sem mondta, hogy az "átkozottnak" mi lenne a teendője. Kimondta a "tényt", aztán búcsút vett. Kegyetlen búcsú ez. Vajon mi történhetett ez után? Mi történt például a 62 éves Marikánkkal? Boldogabb lett attól, hogy megtudta, átok van rajta? Vagy boldogabb lett az az ember, aki azt tudta meg, hogy a saját apja, mást pedig a saját testvére szórt meg átkokkal? Ezek után hogy néznek egymás szemébe?
Mégis, az emberek kíváncsiak voltak, hogy miért nem működik az életük. Így legalább azzal nyugtathatják magukat, hogy a rám szórt átok az ok, sőt, néha meg is nevesíthetik a bajok forrását: az apám, az anyám, a testvérem az oka mindennek.
Nagyon hálás lehetek, hogy az Istennel folytatott párbeszédek nem ilyen kegyetlenek. Örülök, hogy Isten mondandója nem így fejeződik be: "...a bűn zsoldja a halál". Mert mit lehet kezdeni az ilyen közlésekkel? Ez csak arra lenne jó, hogy felelősöket keressünk és megbüntessük őket. Ádám is ezt tette. Rögtön Évára hárította a felelősséget, aki tovább dobta azt a kígyóra. Isten azonban nem áll meg a tényfeltárásnál, hanem tovább mondja: "...az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet..." Jó lenne elérni azt, hogy a Marika nénik ne a kártyavetőket keressék fel ha valami nem működik az életükben, hanem forduljanak az élő Istenhez, aki minden átoktól, bajtól meg és fel tudja szabadítani őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.