Az úgynevezett miért korszak a gyerek három éves kora táján köszönt be. Szülő legyen a talpán, aki korrekt választ tud adni egy nyiladozó értelem kérdéseire.
Egyébként a gyerekek tőlünk is meríthetik az ihletet, merthogy miértjeink nekünk is vannak: "Janika, miért nem etted meg az ebédet? Miért kented össze magad? Most meg miért sírsz? Miért nem azt a ruhát vetted fel amit kikészítettem és miért nem tudsz te rendesen viselkedni?" Most őszintén: volt valaha valaki, aki korrekt válaszokat várt ezekre a kérdésekre? Elvárható lenne egy gyerektől, hogy félbehagyott ebédjét így magyarázza: "Tudod apa/anya, az ebédet azért nem ettem meg, mert a 750 kalóriás reggeli után túlzásnak tartottam egy 2200 kalóriás ebédet. Egyébként tudtad, hogy az EU-ban élő gyerekek 20%-a túlsúlyos"? Márpedig a "csak", vagy a "nem ízlik" általában nem elégíti ki kíváncsiságunkat.
Ráadásul nem csak a gyerekeink felé záporoznak a miértjeink, hanem mindenki más felé is, csak a felnőttek esetében nincs elég bátorságunk, hogy hangot adjunk értetlenségeinknek. Pedig mondanánk, kérdeznénk: "Ennek meg miért pont elém kellett állnia? Miért nem köszönt? Miért nem neveli meg a gyerekét? No, ha az én fiam lenne, én megmutatnám neki..."
Ezek a miértek azt sejtetik, hogy mi, a kérdésfeltevők olyan ismeret birtokában vagyunk, amivel beszélgetőpartnerünk nem rendelkezik, és ezért neveli rosszul a gyerekét, ezért áll elém a sorban, ezért ilyen neveletlen, stb. Vagyis ezen kérdésekkel akarunk felülkerekedni a másikon és mindenki számára egyértelművé tenni, hogy személyünkben egy szellemi géniuszt, a bölcsesség forrását tisztelhetik, aki mindig és minden helyzetben tudja, mi a helyes és azt is, hogy ki mikor nem cselekszik megfelelően.
Ha megfigyeljük, Jézus nem használta ezt a módszert. Nem kérdezte: "Miért paráználkodtál asszony? Zákeus, miért vetted el azt, ami a másé? Péter, miért tagadtad le, hogy ismersz?" Ugye mi feltettük volna ezeket a kérdéseket? Nemde kicsúsztak volna szánkon a jól ismert mondatok: "Egyszerűen nem tudom megérteni Péter, hogy lehettél ilyen hűtlen, szószegő, gyáva"? Azt hiszem, hogy a miértekkel nekünk is óvatosabban kell bánnunk. Nem lehet ugyanis célunk, hogy embertársainkat bedaráljuk, tönkretegyük önbizalmukat, fitogtassuk erőfölényünket... Jézus, noha Isten Fiaként járt-kelt a Földön, viselkedése, kérdései nem a másik megalázására, elbizonytalanítására, saját fölényének bemutatására szolgáltak. Hogy is mondta? "Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért." (Mt 20,28) Azt hiszem, ezt mi is szem előtt tarthatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.