Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán,
és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb
ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg
fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más
volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt,
a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott
nemet mondani, a lány, aki terhes lett.
Meg kellene érteni, hogy egy részeg kapcsolat nem
változtatta meg az életemet. Az ördögdolgozott a részleteken keresztül,
amelyek idáig vezettek. Dolgozott azon a napon, amikor először ittam
illegálisan alkoholt. Ott volt, amikor elvesztettem a szüzességemet egy
sráccal, akit aligha ismertem. Ott volt, amikor elvesztettem a teljes
önértékelésem, folytonosan részegeskedtem és összevissza cselekedtem. Ott
volt, amikor fiúról fiúra jártam, hogy biztonságot találjak. Az ördög ott volt
a napon, amikor a sok kétségbeesett kapcsolat után a méltatlanság és
öngyűlölet gondolatait ültette a fejembe. Az ördög egész idő alatt dolgozott.
Nem meglepetés tehát, hogy a 21. születésnapomon ,,jogosan” berúgtam, mert hát
a születésnapom volt és lefeküdtem valami fickóval. Egyáltalán nem volt
meglepetés; valójában az ördögnek sok munkája volt ebben az évek során.
Szerencsére, Isten is dolgozott mindezen idő alatt.
Aznap, amikor megláttam a két csíkot, amely a pozitív
eredményt közli, az egész világom a feje tetejére állt. Minden fiatal lány
legszörnyűbb rémálmát éltem át. Terhes voltam. Amikor megtudtam, hogy
terhes vagyok, szingli és magányos voltam és féltem. Szó szerint úgy éreztem,
hogy nincs kihez fordulnom. A zavarodottságom, szégyenem, öngyűlöletem súlya és
az önbecslésem elvesztése túl sok volt és sohasem mondtam el senkinek, hogy
terhes vagyok és abortuszt jegyeztem elő még akkor sem, ha a szívem legmélyéig
tudtam, hogy ez helytelen. Az ördög akkor dolgozik, ha egyedül vagyunk, s pont
így voltam – egyedül. Belülről kétségbeesetten azt kiáltottam ,,Ki szerethet
engem egyáltalán?” Nem mondhattam el senkinek sem. Féltem. Féltem,
hogy senki sem szeret majd akkor, ha megtudja, hogy várandós lettem. Egész
életemben katolikus lévén eléggé tájékozott voltam az Egyház abortusszal
kapcsolatos tanítását véve. Tudtam, hogy minden egyes pontja helytelen;
érzelmileg, tudományosan, teológiailag, lelkileg és alapvetően rossz – mégis
azon voltam, hogy ezt tegyem.
Ugyanakkor, Isten túlságosan szeretett ahhoz, hogy
eleresszen a horogról. A napokon, amelyek után az abortusz következett volna,
Misére mentem. Nagyon hátul ültem, egyedül, lehajtott fejjel egész idő alatt.
Szégyenteljesen néztem más embereket, ahogy áldoznak miközben ott ültem,
méltatlanul Rá. Éppen a tervezett abortusz előtti hétvégén Isten behatolt a
lelkembe feltétlen és tökéletes szeretetével. Olyan volt, mintha az összes olvasmány
és szentbeszéd különösen nekem szólna. Azon a napon a Misén Isten végtelen irgalmáról
és megbocsájtásáról tudtam meg többet. Nyilvánvaló, hogy ezelőtt is tudtam elméletben
a megbocsájtásról és irgalomról, de azon a napon más volt. Azon a napon Isten
megadta kegyelmét, hogy érezzem az Ő jelenlétét, irgalmát és
megbocsájtását a szívemben. Először tudtam létem teljességével, hogy
Isten VALÓBAN szeret engem úgy, ahogy a bennem növekvő kis életet is.
Hónapok óta először a depresszió, a nyugtalanság és szégyen helyett szeretve
éreztem magam - összetörtségem közepette. Rájöttem, hogy Isten nem csak
az én életemmel ajándékozott meg, hanem a bennem növekvő élettel is. Abban a
pillanatban elöntött a béke és a bátorság, hogy visszaadjam életemet Istennek
ajándékként és hogy akaratát cselekedjem, akármennyire is féltem. Isten
kizárólagos kegyelme által,lemondtam az abortuszt.
Az a nap teljesen megváltoztatta az éltemet. Tudtam, hogy
Szeretete igazi; s ezt újból és újból megerősítette számomra. Isten
megerősítette számomra az irántam való Szeretetét, amikor összegyűjtöttem a
bátorságot, hogy elmondjam szüleimnek, hogy terhes vagyok. A szüleim nem
ítéltek el, hanem ehelyett magukhoz öleltek, szerettek és támogattak.
Isten megerősítette számomra Szeretetét, amikor végre elmentem gyónni és a pap
megdicsért, hogy az életet választottam és megadta a kegyelmet, hogy
megbocsájthassak magamnak. Isten megerősítette számomra Szeretetét, amikor
elmondtam ezt a barátaimnak és ők egyszer sem ítéltek el emiatt, hanem
szerettek és megerősítettek, hogy értékes vagyok. Isten megerősítette
számomra Szeretetét azzal, hogy a doktor sohasem kérdezte meg a koromat és hogy
hol a férjem, hanem ehelyett örült a bennem lévő baba fejlődésének. Isten megerősíti számomra
szeretetét minden nap Misén, amikor tanúja lehetek áldozatának, s hogy nekem,
törött lánynak megbocsájtott és megismerhettem Őt.
Büszkén mondhatom, hogy 39 hetes terhes vagyok egy gyönyörű
kislánnyal. Bármely napon lehetőségem nyílhat, hogy kezemben tartsam az élet
ezen gyönyörű ajándékát. Büszke vagyok, hogy visszaadtam Istennek az életemet,
mint élet melletti tanú, egyike a néhány várandós lánynak, ha nem az egyetlen
várandós lány, aki világi egyetemre jár és várandós. Új szenvedélyemet is
megtaláltam azzal, hogy összetört, váratlanul teherbe esett lányokat segítek
önkéntes tanácsadóként a helyi Terhesség Menedék Központban. Végül, megosztom
történetemet bárkivel és mindenkivel, egy kis reménnyel, hogy egy másik
összetört személy szeretve érzi magát és tudja, hogy élete egy igazi ajándék,
és hogy Isten gyermekeként értékes. Az élet igazán egy értékes ajándék, és
igazán áldott vagyok, hogy Isten megadta a kegyelmet, hogy ezt megértsem még
összetörtségem közepette is.
A nevem Raquel. Azért szeretek, mert előbb Isten szeretett
engem. Vannak részesedéseim hibákból és megéltem az összetörtséget, de amikor
Istent beengeded, mindent gyönyörűvé tesz. Szeretek olvasni, szeretem a
tábortüzeket, a s’more-t, a
kosárlabdát és szeretek álomba ringatni kisbabákat. Nyitottam egy blogot is: Rose
története címmel Twitter: @Raquelrosekato
(Forrás: http://whohaventseen.wordpress.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.