Ismered?

Aki kardot hord az oldalán nem meglepő, ha használni is fogja. Ennek ellenére újra meg újra elgondolkodtat ez a feljegyzés: "Simon Péter pedig, akinek szablyája volt, kirántotta azt, és megütötte a főpap szolgáját, és levágta annak jobb fülét" (Jn 18,10). 

Na most akkor ki a hibás? Mert a vétkest mindig meg kell keresni - főleg ha nem mi vagyunk azok. Talán a kovács, aki a kardot készítette? Vagy Málkus, mert nem ugrott félre, vagy mert heccelte Pétert? Esetleg Jézus, mert nem küldte el maga mellől a tanítványokat már korábban? Vagy hibásak a rómaiak, mert ha ők nincsenek, talán más a szituáció, akkor nincs ez a nagy megosztottság a zsidók között? Nem vitás, hogy ha internetes szavazásra bocsátanánk a kérdést, Péter kerülne ki "győztesként", hiszen mégiscsak ő volt az ítélet-végrehajtó. De nem ez volt a legnagyobb hibája-vétke.

Amikor vér folyik, amikor valaki kardot ragad és levágja valakinek a fülét, egy pillanatra mindenki elcsendesedik. Talán Péter csapkodása után is ez történt. Amikor meghalt Szita Bence, vagy a kulcsi vérengző végrehajtotta rémtettét, csend lett az országban. A csendet az indulat hangjai törték meg: "Ilyen szörnyű és brutális tettért még a legsúlyosabb büntetés sem lenne elegendő a gyilkosoknak, ezért különleges, középkori, inkvizíciós büntetés lenne az igazán méltányos" - írja valaki Bence gyilkosairól. Ilyen tragédiák után nehéz nem véleményt alkotni és ami talán még nehezebb: nem vér után kiáltani. Az akciófilmek is azt tanították meg velünk, hogyha valakinek kiirtják a családját, akkor az életben maradt utód erejét és pénzét arra használja, hogy leszámoljon a gyilkosokkal. A történetek végén - mily meglepő - a rendőrségtől a tömeggyilkosságot végrehajtó korábbi áldozatig mindenki boldog és elégedett. Az üzenet ez: a bűnös elnyerte méltó büntetését, aminek láthatóan mindenki örül. Egy gonosszal kevesebb van a Földön.

Talán Péterrel is ezt kellett volna tenni? Hiszen aki ma egy fület vág le, az holnap ölni fog. Vajon Péterről mit írtak volna a fórumozók? Talán ezt: "Még hogy a farizeusok a képmutatók? Most kibújt a szög a zsákból..." Vagy: "Ki tudja mire tanította Jézus ezeket a fanatikusokat. Lehet, hogy a kardot ő maga kötötte Péter oldalára." De ezt is el tudom képzelni: "Kard kellett ennek a Péternek? Hát tőlem majd megkapja..." Egy biztos: Péter tettét kevesen fogadták volna megértéssel. Nincs is mit megérteni ezen, vagy bárkinek tettén, aki kardot ragad. Nem csak Bence gyilkosainak cselekedete, de Zorró, vagy Robin Hood sem lehet követendő példa még akkor sem, ha látszólag e hősök jó célok miatt kötötték fel a kardot. Nem lehetünk mi az egyszemélyes ítélőtábla, vagy a végrehajtó bizottság. Ebben hibázott Péter. Ő egyedül akart igazságot szolgáltatni és úgy gondolta, hogy Málkus csak a halált érdemelheti, mert rossz oldalon állt. De mi van, ha a sötétben véletlenül Jánost szeli ketté? Vagy Jézust? Péter - és a többi öldöklő, karddal csapkodó - talán csak akkor döbbent rá tette súlyosságára, amikor megvolt a baj. "Nem kellett volna" - mondhatta, de ez a felismerés túl későn jött.

Ha innen, a kardjelenet felől közelítem meg Péter tagadását, be kell látnom, hogy nem mondott valótlant amikor ezt állította a vád alá kényszerített Jézusról: nem ismerem ezt az embert. Mert valóban nem ismerte. Ha ismerte volna, nem köt kardot és nem használja azt.

Na most akkor emeljük át ezt a történetet mai életünkbe. Amikor vér után kiáltok, amikor - még ha az igazságra hivatkozva is - másokat megalázok, magam alá gyűrök, akkor vajon az arról árulkodik, hogy ismerem Jézust? Nemde róla mondja az Írás, hogy a kereszten szenvedve is kérhetett volna tizenkét sereg angyalnál is többet? Tizenkét sereg felfegyverzett, erős angyalt - de nem kért. Inkább szenvedett. Később Péter is szenvedett Jézusért, sőt, mártírhalált halt. Miért? Mert megismerte Jézust. Soha többé nem kötött kardot, legalábbis nem olyat, mint ami nagycsütörtökön az oldalán lifegett. Inkább az Ige kardját használta, meg a hit pajzsát és azokat a fegyvereket, melyeket Pál apostol ajánl az efézusi hívőknek. Nekem, nekünk is ezekkel kell felfegyverkeznünk, hogy erősek lehessünk akkor is, amikor sokan vér, fegyver és az általuk jogosnak vélt igazság után kiáltanak.