"Csak ma van"

A napokban Joseph tiszteletesről olvastam, aki szegény, éhező, árva gyermekek százairól gondoskodik egy Kitale nevű kenyai kisvárosban. Minden áldott nap útra kel és több tíz kilométert gyalogol éhező, kivetett gyermekek után kutatva. Azon a helyen három éve nem esett eső. A tiszteletes a szárazság elején költözött ide. 

Egy nap turisták látogatták meg a tiszteletest, kiknek a következőket mondta: "Amikor a sivatagba megyek, semmit sem viszek magammal. Tudom, hogy Isten velem van. Az Ő gyermekeit keresem, és tudom, hogy Ő velem tart." Egyik nap Joseph egy beteg gyereket cipelt el magával. Késő este, kimerülten ért vissza. Miután kifújta magát, ezt mondta vendégeinek: "Csak ma van, és az, amire Isten ma kér".

Megragadott a tiszteletes története és ez az utóbbi mondat: "Csak ma van". Itt, nyugaton, hiszünk a holnapban. Már most tudni vélem, hogy körülbelül hogyan fog alakulni a hetem, mikor kivel találkozom, hova kell utaznom és ezzel nem vagyok egyedül. Van kenyerünk, hűtőszekrényünk, pénzünk, ezért fel sem vetődik, hogy csak a mával számoljunk. Pedig csak a ma van - a holnap bizonytalan.

Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket - írja a Biblia. Mert Istennél csak a ma létezik és az, amit ma megtehetek, amit ma meg kell tennem. Eszembe jut egy könyvjelző, amit legalább 20 éve kaptam. A Bibliát ábrázoló rajz alá ezt írták: "Úgy olvasd, mintha először és utoljára olvasnád!". Nem lehet, hogy az életet is így kellene élni? Mintha ez lenne az első és az utolsó napunk, mintha csak a ma létezne? Ez a tudat erőt adott Joseph tiszteletesnek, hogy minden egyes nap 30-40, vagy akár ennél is több kilométert gyalogoljon a három éve aszálytól szenvedő földön hátizsák, elemózsia és minden különösebb felszerelés nélkül.  Minden nap megtette, amit megtehetett. Semmit nem akart holnapra hagyni, mert csak a ma van. Talán nekünk is érdemes lenne a tiszteletes példáját követnünk...