A tökfőzelékügy

Valamelyik nap Filemon fiunk kissé zavartan kezdte mesélni, hogy mi történt az iskolában. Éreztem, hogy valami nagyon nyomja a szívét. Néhány hát, meg izé és kéztördelés után elmondta, hogy a tanárnő elvette a tájékoztatóját és lehet, hogy kapni fog egy feketét. Miért? - kérdeztem. Mert órán nevettem, a Dávid megnevettetett - mondta.  

Örökké arról panaszkodunk, hogy a magyar ember  depressziós, búskomor, életunt. Persze, ha az iskolai nevetést fekete ponttal díjazzák, nem is csodálom, hogy ide jutunk! Félreértés ne essék: nem bujtogatom a fiaimat, nem tiszteletlenségre nevelem őket. De mi van akkor, ha nevet? Mi van akkor, ha padtársa mond valamit, amit ő humorosnak talál? Az egyetlen megoldás a tájékoztatóba vésett fekete pont? Ebből ügyet kell csinálni?

Hadd osszak meg egy tanulságos esetet Popper Pétertől: "Amikor az én fiam először hozta haza azt beírásul, hogy: 'Tisztelt szülő! A gyerek számtanórán fegyelmezetlen volt' - elgondolkodtam. Tessék mondani, ennek mi értelme van? Persze, rögtön aláírtam. De én is beírtam a könyvecskébe: 'Tisztelt tanárnő! A gyerek vacsoránál nem ette meg a tökfőzeléket.' Ezen persze lehet nevetni, de pedagóguskörökben nagyon letoltak: hát nem veszem észre, hogy a család, a szülő és az iskola között a fő kommunikációs eszköz az ellenőrző?! Ha ezt komolyan gondolják, az már régen rossz! Mert én nem vagyok ott az órán, hát mit akar tőlem a tanárnő? Pofozzam meg a gyereket, szidjam le a sárga földig? Ő meg nincs ott a vacsoránál, mit akarjak tőle én tökfőzelékügyben? Egymásra passzoljuk a gyerekkel járó problémát? A vacsora az én dolgom, érdekes órát tartani az övé." No comment.