A leleplezések napja

Nagycsütörtök a leleplezések napja volt. Ekkor derült fény Jézus elárulójának kilétére, egyértelművé vált, hogy valójában mi a Főtanács szándéka és az is, hogy Péter nem is olyan erős, mint amilyennek korábban tűnt. Jézus eme kedves tanítványának szíve és önértékelése darabjaira tört ezen a napon.

Az apostol elszántságát ismerjük: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem" (Mk 14,29). Aztán mégis. Először elalszik Jézus vért izzadó imádsága közepette, majd megtagadja Mesterét. Elhatározásából csak annyira futotta, hogy lecsapja a főpap szolgájának fülét. Ezen a napon Péternek újra kellett gondolnia Jézushoz való viszonyát és a saját magáról alkotott képét.

Nagycsütörtök minket is önvizsgálatra hív. Ez az a nap, amikor eszünkbe juthatnak Istennek tett ígéreteink, kudarcaink, amikor rájöhetünk, hogy Krisztushoz való hűségünk nem szavainkon áll vagy bukik. Néha olyan hűségesnek, kitartónak látjuk magunkat, akiket még a börtön vagy a halál sem tántoríthat el Jézus mellől. Aztán jön egy pillanat, amikor a test erőt vesz a lelken, amikor csalódnunk kell önmagunkban, amikor darabjaira hullik kivagyi természetünk.

Nagycsütörtök újraértelmezte Péter és Jézus kapcsolatát. Az addig heveskedő, néha másokat kioktató, fület csapkodó ember eltűnt, hogy aztán feltámadhasson helyette valaki, aki szíve legteljesebb őszinteségével tudta elmondani: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged" (Jn 21,17). Adja Isten, hogy e szép hitvallás mind több szívből hangozzon el napjainkban is!