Reggeltől estig

Jób könyvében találkozunk Elifáz szavaival, aki egy szőrborzoló sugallatra hivatkozva a következő üzenetet adta át Jóbnak: "Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, akiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre" (Jób 4,17-20)

Pontos leírása ez annak a sátáni megtévesztésnek, melynek áldozatává vált az ember. Vagyis: "reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre". Nem egy olyan embert ismerek, aki kénytelen hazavinni munkáját és így sem győzi. Van olyan barátom, akinek a feleségét a munkahelyről vitték kórházba. Főnökeit nem érdekelte, hogy már alig vonszolja magát, mert a termelésnek haladnia kell - reggeltől estig, ünnepnapokon és hétvégéken is.

Sokkal több holmink van, mint a 100 évvel ezelőtti generációknak. Nekik még nem volt autójuk, televíziójuk, számítógépük... És talán annyi gyötrődéssel töltött percük sem, mint a mai embernek. Családok ezreit tartja rettegésben a kilakoltatás réme. Hány korombeli férfi és nő van, aki kénytelen volt hitelt felvenni és kénytelen lesz törleszteni azt egészen nyugdíjas koráig? Hányan vannak, akik pont a megemelkedett törlesztőrészletek miatt nem a luxusról, de már a normális táplálkozásról is kénytelenek lemondani? Hányan vannak, akik a sok idegeskedés miatt már csak altatókkal tudnak álomba merülni? Mi ez, ha nem reggeltől estig való, lelkünket felemésztő gyötrődés?

Milyen igaza volt a zsoltárosnak, aki ezt írta: "Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal" (Zsolt 1,1-2). Isten nem azért ad napokat napjainkhoz, hogy gyötrődjünk, mulandó, sokszor haszontalan dolgokat kergessünk. Aki ezt teszi, nagy elfoglaltságában észre sem veszi, hogy elveszett, mégpedig örökre. Sátán ezt pontosan tudja. Ezért jutottunk oda, hogy ebben az elvileg kényelmes, gépesített, agyonszámítógépezett világban senkinek semmire nincs ideje, így természetesen Istenre és a saját lelkünkre sem. Így veszik el az ember: futva, rohanva, aktuális bajaiba belegabalyodva, észrevétlenül. Legyünk óvatosak! Figyeljünk arra, hogy mivel töltjük időnket reggeltől estig és arra is ügyeljünk, hogy Isten mindig megkaphassa a neki járó részt. Ha így teszünk, ha az "Úr törvényéről" tudunk gondolkodni éjjel és nappal, mi is boldog emberek leszünk.