A félelem

Nem tudunk a félelem nélkül élni. Megszoktuk, hogy van, sőt, bajba kerülnénk, ha nem lenne. Persze a munkanélküliségtől, betegségtől és a haláltól való félelmet szívesen száműznénk, de nem csak erről van szó. 

"Ha nem rakod el a ruhádat, nem mehetsz ki játszani" - mondjuk a gyereknek. Aztán a gyerek megteszi amit kérünk, persze nem azért, mert szíve diktálja, sokkal inkább a büntetéstől való félelem miatt. Vannak olyan férfiak és nők, akik válással fenyegetik házastársukat, de ismertem olyan fiatalokat (többet is), akik öngyilkossággal fenyegetőztek, ha szívük választottja nem mond igen házassági ajánlatukra. Végső eszköz ez, de tehetetlenségünk és gyengeségünk újra meg újra eljuttat oda, hogy a félelem eszközeivel sakkban tartsunk másokat. Ezért olyan kézenfekvő, hogy perrel, a hatóságokkal, veréssel és egyebekkel fenyegetőzzünk. Úgy hisszük, azt tapasztaltuk, hogy így elérhetjük kitűzött céljainkat.

Sajnos keresztény hétköznapjainkat sem feltétlenül kerüli el a félelemkeltés. Vannak, akik bizonyságtételükben a pokol bugyraival fenyegetőznek. Még egy régi énekünk is megfogalmazza: ""Itt vár a menny, ott a pokol, ha meg nem térsz, elkárhozol". Értem én a szándékot, a jóakaratot, de mégsem ez lenne a legjobb út a cél eléréséhez.

Jézus nem félelemkeltéssel érte el célját és ha megfigyeljük, senkit sem próbált fenyegetések között rávenni bűnei megbánására. Sőt! A Biblia írja: "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." (1Jn 4,18) Isten nem akar félelemben tartani minket, így hát nem lenne jó, ha mi bárkit is félelemben tartanánk, félelemmel láncolnánk magunkhoz, vagy félelemkeltéssel érnénk el kitűzött céljainkat. Gyakoroljuk inkább a szeretet erejét és meglátjuk, ettől mindenki boldogabb lesz!