A karizmákról

Egyetlen karizma sem ér semmit, ha azokat nem a szeretet működteti - így foglalhatnám össze a szeretethimnusz (1Kor 13) egyik fontos üzenetét. Különösen aktuális ezen elgondolkodni most, pünkösd ünnepe után.

Az apostol először az emberi, vagy angyali nyelveken való szólást említi, amiben a korintusiak különösen erősek voltak. Ez volt az egyik olyan karizma, amivel dicsekedni lehetett, amivel némelyek bizonyítani akarták szellemi nagyságukat. Pál nekik üzeni: ha ez szeretet nélkül működik, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. A szövegben említett hangszerek nagyon fontos dologra világítanak rá. A "zengő érc" alatt egy olyan fémdarabra kell gondolnunk, melyet pogány szertartásoknál használtak, míg a "pengő cimbalom" egy két darabból álló, összeüthető, cintányérszerű hangkeltő eszköz volt, melyet a harcoknál is használtak hangulatkeltés céljából. És pont ez az apostol üzenetének a lényege: ha a karizmát nem a szeretet működteti, akkor az csak hangulatkeltés lesz.
Van egy videokazettám, melyen pogány szertartásokat mutatnak be. A szertartás alatt folyamatosan hallható a monoton törzsi dobzaj, melynek hatására az emberek extázisba esnek. Ez történik a Karmel hegyen is, amikor a Baal papok révületük alatt véresre vagdossák magukat - a szeretet legkisebb jele nélkül. Vagyis az apostoli üzenet így is megfogalmazható: ha nem engedjük, hogy a szeretet Istene működtesse a karizmákat, akkor azok csak hangulatkeltésre lesznek jók, vagy arra, hogy előidézzenek egyfajta önkívületi, eksztatikus állapotot. Egyértelmű, hogy Isten a nyelvek ajándékát nem ezért adta, nem az önkívületi állapot elérése a cél, hanem önmagam és a gyülekezet építése.

Ugyanígy közelíti meg a prófétálást, vagy a hegyeket mozgató hitet is. Sőt, még tovább megy: ha vagyonomat apránként szétosztogatom úgy, hogy másokra többet költök mint amennyit megengedhetnék, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból. A harmadik versben található szöveg valószínűleg nem a máglyán mártírhalált haltakra vonatkozik (ha testemet tűzre adom), mert ekkoriban még nem üldözték ilyen formában a keresztényeket. Elfogadhatóbb számomra az a magyarázat, mely szerint itt az önmagam rabszolgaságba adásáról van szó. Vagyis, ha megengedem, hogy testembe belesüssék a rabszolgaság bélyegét, így adva el önmagam és ennek árával is jótékonykodom, de ha szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

Pál tehát ezt szerette volna megértetni a szuperkarizmatikus korintusiakkal, hogy a legfontosabb karizma a szeretet. Ha ez nincs, ha nem ez működteti az ajándékokat, akkor azok nem a gyülekezet épülését, hanem épp ellenkezőleg, önmagam és mások rombolását fogják előidézni. Az apostoli tanácsot mindenképpen szem előtt kell tartani. Nem helyénvaló, ha elzárkózunk a karizmák elől pusztán azért, mert láttuk annak bibliátlan működését. Inkább törekedni kell arra, hogy teljünk meg Szentlélekkel és szeretettel, s így nem kérdéses, hogy a karizmák el fogják érni Istentől rendelt céljukat személyes életünkben, gyülekezeteinkben és a társadalomban is.