Istent kiűztük a földrajz- és biológiakönyvekből és gyakorlatilag az élet minden részéről. Mi vette át a helyét? A tudomány, a mindenható tudomány. A kapcsolatokat is a tudomány akarja összegyúrni. Nincs elég lelki értéked? Sebaj! Majd a tudomány megoldja a bajodat. Egy kicsit felturbózunk és máris omlanak utánad a nők. Igen, a nők, többes számmal, mert ódivatú a "lesznek ketten egy testté" bibliai modellje. Ma a lámeki életvitel a nyerő, mely szerint "egyszerre több vasat is a tűzben lehet tartani".
Egy híres pszichológus könyvében olvastam: "Ha nem működik a kapcsolatotok, szakítsátok meg". Mert ez a legegyszerűbb és a tévé is ezt tanítja: ami nem megy, nem kell erőltetni. Márpedig a mai kényelemözönben ugyan mit akarunk mi erőltetni? "Feszes hasizmot szeretne? Vegye meg készülékünket! Napi öt perc használat mellett önnek lesz a legfeszesebb hasizma." Hol van ezekben a reklámokban az izzadság, a munka, a megerőltetés? Kínok és szenvedés nélkül akarunk eredményeket elérni. Fel akarunk jutni a Mount Everestre, de nem ám hegymászó felszereléssel! Libegővel. Meg más csúcsokat is meg akarunk mászni, mert a párkapcsolatoknak lényegét ebben fogalmazza meg ez a tudományos világ, hogy tudniillik ki hol, hogyan és hányszor jut el a csúcsra. Ha pedig nem megy, hát erre is van válasza a tudománynak. Egész iparág épült a szexuális segédeszközök gyártására és forgalmazására. Normális dolog, hogy a Kínából meg Ázsia egyéb vidékeiről származó, bizonytalan eredetű potencianövelőket tízen-huszonéves fiúk eszik marokszámra? De ezek a fiúk azért rendelik meg a pirulákat az internet leple alatt, mert kétségbe vannak esve, mert nem tudják naponta ötször átélni a maguk csúcsélményét. Miért gondolkodnak így? Mert itt a számokon és a méreten van a hangsúly, a lélek, a belső tartalom senkit sem érdekel. Pedig érdekelhetne.
Ennek a sok keszekuszaságnak viszont van más olvasata is. Ki merem jelenteni, hogy soha annyi Isten-kereső nem volt, mint manapság, csak az emberek nem tudnak róla, hogy Istent keresik. Amikor a nők odaomlanak egy Don Juan karjaiba, többre vágynak a szexuális élménynél, és azt hiszem, hogy a férfiak is így vannak ezzel. Minden ember a szeretetet keresi. Márpedig a Biblia ki merte jelenteni: Isten a szeretet. A tudomány elhiteti, hogy nem szeretetre, hanem nagy mellekre és feszes hasizmokra van szükség. Nem kell mindent elhinni! Kapcsolataink összetartó ereje Istennél található meg. Őt kell megtalálni először ahhoz, hogy egymást is megtaláljuk. Márpedig ha ő is része életünknek és kapcsolatunknak, reménykedhetünk, hiszen ahogy az ige írja: a hármas kötél nem szakad el egyhamar. Én ebben hiszek. Tudom, hogy nem túl tudományos, de működik!
Kedves Norbert lelkész úr,
VálaszTörlésAlapvetően egyetértek mondanivalójával és látásmódjával.
Blogbejegyzéseit (többé-kevésbé) végigolvasva azonban felmerül bennem néhány, véleményem szerint fontos kérdés.
Mivel rendkívüli érzékkel ítéli meg a világi embereket, elengedhetetlen lenne ismerni hány lelkigondozói órát, terápiát, párkapcsolati szaktanácsadást tart hetente. Vajon honnan ismeri ennyire pontosan a mai világ satnya belső értékekkel rendelkező, de jól kinéző nőit és férfiait? Csak bízni tudom abban, hogy több órás foglalkozás révén ismerte meg ezeket az embereket és jellemzi őket "satnya belső értékekkel rendelkezőeknek". Vagy vehető ez általános ítéletnek, látatlanban? Esetleg TV és média által kialakult szemlélet volna ez?
Sajnos számomra elszomorító, ámde papok és lelkészek által igen kedvelt megállapítás: a tudomány kiűzte Istent. Valóban tudja ezt, netalán ismeri a tudomány aktualitásait, nyomon követi napi rendszerességgel? Bízom abban, hogy nem becsukott szemű lelkészként a "másik oldalról" tette ezt a kijelentést.
Azt gondolom "keszekuszaság" akkor van, ha valamit nem ismerünk, nem értünk, nem töltöttünk el benne kellő mennyiségű időt, és igen első ránézésre valóban bonyolult. Ezért is bízom abban, hogy Ön lelkészként (feltételezem rendszeres templomi alkalmat celebrálva, több száz ember előtt beszélve) igen jártas a mai ember életében, és személyes emberközeli lelkigondozói tapasztalatokból merít.
Kérem ne vegye személyeskedésnek kérdéseim, ahogyan már mondtam is, bejegyzéseit olvasva értek meg ezek a gondolatok bennem.
Viktória
Kedves Viktória!
TörlésA világot, melyben élek, én így látom, így érzem, így tapasztalom. Megjegyzéseimet természetesen nem lehet mindenkire nézve érvényesnek tartani, de a kivétel - és most konkrétan az Ön által említett írásra gondolok - ritka, egyre ritkább.
Rendszeresen járok diákok közé. Legutóbb egy 14 éves leányzó kezdett arról beszélni, hogy ő nincs megelégedve a külsejével. Miért, mi a baj? - kérdeztem. Túl kövérnek tartotta magát. Egy teljesen átlagos külsejű lányról volt szó. Később kibökte, hogy most megy majd középiskolába, és attól tart, hogy ő, a falusi "parasztlány" nem fogja megütni azt a mércét, ami egy megyeszékhelyen, egy középiskolában az elfogadás, befogadás alapja. Az iskolai foglalkozásokon különböző játékokat szoktunk játszani. Általános iskolában - az előző példa ellenére is - még viszonylag ritka, hogy a tanulók a külsejükön erőteljes változtatásokat akarnának végrehajtani, de középiskolában ez egyáltalán nem ritkaság. Tartom magam ahhoz a látásmódomhoz, hogy a mai világban nem a belső tartalom, sokkal inkább a külső hódít. Ha beleolvas internetes fórumok levelezéseibe, látni fogja, hogy gondolkodnak korunk férfiai. Minden tiszteletem a kivételeké, de a többség a külső jegyek vizsgálatánál és minősítésénél leragad. Vajon egy férfi amikor azt mondja, hogy "Zsuzsika jó nő", mit ért alatta? Nem mást, mint a saját, illetve a mai kor elvárásainak való megfelelést, hiszen a "jó nő" jelző már azelőtt elhangzik, hogy emberünk akárcsak egyetlen szót is váltott volna Zsuzsikával. Nekem ez a problémám, és bizony sok-sok lelkigondozói és egyéb tapasztalatom van ezen a téren.
Ami pedig a tudományt illeti. Mivel a tudomány szerteágazó, nem tudom figyelemmel kísérni az összes aktualitást. Én inkább arra gondoltam/gondolok, hogy gyerekeinknek megtanítják, hogy szépen lassan, az évek milliárdjai alatt valahogy létrejött a Föld, majd az állatvilág, melyből kifejlődtünk mi, az ember. Ehhez az elmélethez nem kellett Isten. Istenélményre viszont a legeldugottabb törzsek lakosainak is szüksége volt/van, és ez a mai emberrel sincs másként. A problémát úgy hidaltuk át, mi emberek, hogy saját magunkat tettük Istenné. Merthogy az evolúció gyakorlatilag azt mondja ki, hogy mi vagyunk a csúcson, mi mondjuk meg mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Mi oldjuk meg a problémákat és természetesen nincs olyan probléma, amivel ne tudnánk megbirkózni. Márpedig rengeteg ilyen van, és ez a párkapcsolatokban is látszik. Szóval amikor a tudományról írtam, inkább erre a vonulatára céloztam, mely azzal dicsekszik, hogy Isten nélkül jutottunk el a fejlődés csúcsára, és Isten nélkül meg is tudunk ott maradni - mondják ezt annak ellenére, hogy az erkölcsi színvonal egyre alacsonyabb.
Kedves Viktória! Kérdéseit, felvetéseit köszönöm. Természetesen nem kell velem egyetérteni, de ahogy már írtam, én ilyennek látom szűkebb és tágabb világunkat. Az pedig megtisztelő a számomra, hogy Isten segítségével és a tőle kapott eszközökkel én is tehetek valamit a világ és a benne élők megsegítéséért. Úgy érzem, hogy Ön is erre törekszik, ez pedig csak fokozza örömömet. Isten áldja!