Azon a télen, amikor Inotára költöztünk, leesett az első hó, melyet nagy elánnal szórtam félre a gyülekezet bejáratától. Mivel sok hó esett, ezért annak egy részét a szomszéd háza melletti vízelvezető árokba dobáltam. Nem tudtam, hogy ezzel őrjöngő haragot hívok elő belőle, de sajnos így történt. Az idős férfi átjött és kiszórta az árokból a havat úgy, hogy az autómtól elzárta az utat. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj. "Már mondtam, hogy ne szórják ide a havat" - mondta. Ne haragudjon - így én -, de nem tudtam, most költöztünk ide... Őt ez nem érdekelte. Nagyon mérges voltam, de nem szóltam semmit. Felmentem és vártam, hogy lehiggadjak.
Néhány hét múlva karácsony volt. Eszembe jutott a Biblia tanácsa, hogy a rosszat jóval lehet meggyőzni, így ajándékot vettem, becsomagoltam és átcsengettem. Nem nyitott ajtót. Így hát írtam egy levelet és odatettem a csomag mellé, amit a kapujára akasztottam. A baj ezzel meg is szűnt.
Szomszédunk nem könnyű természetű. Nagyon egyszerűen össze lehetne veszni vele, de minek? Sokkal bölcsebb volt kiengesztelni és rendezett kapcsolatban élni mellette. Egyszer talán majd a társasházi csőütögető is rájön arra, hogy ez sokkal kifizetődőbb, mint magunkra haragítani az egész lakóközösséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.