Mi lesz velünk 20 év múlva?

A Család- és Ifjúságsegítő Szolgálat munkatársaként tegnap Papkeszin jártam a helyi református általános iskola 8. osztályos tanulóinál. Egy kellemes, jó hangulatú, családias intézményről van szó, ahol a diákok illemtudóak, a tanárok kedvesek, segítőkészek voltak.

Mivel ezek a diákok néhány hét múlva befejezik általános iskolai tanulmányaikat, ezért a jövőről beszélgettünk, pontosabban arról, hogy milyennek látják a világ, valamint saját életük jövőjét. Az egyik feladatban azt kértem a csoportokra osztott osztálytól, hogy néhány mondatban írják le, hogy szerintük milyen lesz az élet 20 év múlva, vagyis 2032-ben. Az egyik csapat a tudomány-technika, a másik a család, a harmadik az ifjúság témakörén belül írta le gondolatait. Érdekes megállapítások születtek. A tudomány-technika csapat szerint addigra gyógyítani tudják a rákot, nem lesznek fertőző betegségek és a tudomány a legtöbb olyan dologra választ tud adni, ami ma még kérdéses. Ehhez képest a családdal kapcsolatban a másik csapat azt írta, hogy még több lesz a válás, egyre kevesebb gyereket fognak vállalni, a gyerekeket alig merik kiengedni majd az utcára a veszélyek miatt, nem jut idő a családra, és mivel mindenki rohanni fog, ezért nem lesz idő például főzni és egészségesen táplálkozni.

Beszélgetésünk során megállapíthattuk, hogy a tudomány nem tud mindenre választ adni, nem tudja az emberiséget minden gödörből kisegíteni, még ha szeretné is ezt elérni. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy fel kell adnunk a küzdelmet. Az egyik nagyon fontos dolog, hogy most, amikor a jövőt tervezzük, legyünk tisztában önmagunkkal. Szerezzünk szilárd alapokat, mert jó életet csak jó alapokra lehet építeni. Jó volt hallani, hogy ők miként gondolkodnak erről. Éles kritikával illették a trendek követőit. Láttam, hogy már korábban eljutottak arra a pontra, hogy nem jó mindig az aktuális irányzatok mellé sodródni, mert így hamar elfelejti az ember, hogy ki is ő valójában. Az egyik fiú valahogy úgy fogalmazott, hogy most sokan Quantum XXL pólóban járnak, mert az a divat. Két hét múlva aztán váltanak, mert akkor más lesz a divat. Érezték, hogy az ilyen "életcélok", elvek nem vezetnek sehova.

Érdekes dolgok sültek ki a "Mire költöd az életed?" című játék során. A játék szabályait és folyamát most nehéz lenne leírnom, ezért csak a lényeg. Mindig felajánlok a fiataloknak két választási lehetőséget. Például: mire lenne inkább szükséged, egy házra, vagy egy sportkocsira? Mindenkinek 10 kártyája van, ami az életét jelképezi. Ezekkel "megvehetik" vagy az "A", vagy a "B" lehetőséget, vagy egyiket sem, de mindkettőt egyszerre nem kérhetik. Nem tudják, hogy hány kérdést fogok feltenni, ezért bölcsen kell gazdálkodni a kártyákkal. Házat már egy kártyáért is lehetett venni, de például az egészséges család 3 kártyába került. Volt, akinek a játék közepén elfogytak a kártyái, de olyan is akadt, akinek a játék végén még volt költeni valója. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű beosztani erőnket, időnket, tehetségünket?

A játék folyamán kérdezgettem tőlük, hogy pl. milyen házról, társról, barátról álmodoznak. Nagyon örültem annak, hogy őszintén és nagyon jó hozzáállással álltak a kérdésekhez. Az nem lepett meg, hogy ebben a korban még annyira nem vágynak házastársra, de az igen, hogy kivétel nélkül mindenki vágyott igaz barátra, valamint egészségre. Amikor a játék végén megkérdeztem, hogy melyik vételt tartják a legjobbnak, a nagy többség az egészséges családot választotta. (Ha lett volna rá lehetőség, szívesen elmondtam volna nekik, hogy az egészség nem csak a testet, hanem a lelket is kell, hogy érintse. Talán majd legközelebb.)

Úgy vettem észre, hogy az együtt töltött időt élvezték és nem csak ők, hanem a két tanárnő is, akik ott ültek a diákok között. A nap végén az igazgatóhelyettes asszony is kifejezte, hogy szeretné, ha jövőre is találkoznánk. Remélem, hogy így lesz, mert én magam is nagyon sok pozitív, lelki erőt adó élménnyel gazdagodtam.