Az átlagember a szorongást rossznak, sőt akár ördöginek tartja, pedig nem mindig az. Én sem tudtam. Mert ugyan ki szeret szorongani? Ki örül annak, ha szorongása miatt nem tud az emberek szemébe nézni, mások előtt értelmesen, összefüggően beszélni és folytathatnám? Nyilván senki, de itt nem csak erről van szó. A szorongásnak léteznek ugyanis előnyös tulajdonságai, melyeket - legalábbis így hiszem - Isten egyfajta fékként épített az életünkbe. Ha ez eltűnik, nagy a baj. Egy könyvben a következőket olvastam a bebörtönzött fiatalkorú bűnözőkről: "...akkoriban az volt a szokás, hogy egy aprófát tettek a tenyerükbe és zsilettpengéket az ujjaik közé, és ezzel ütöttek, mint egy bokszerrel. Akit eltaláltak, rettenetesen nézett ki. És vállalták a veszélyt. Nem szorongtak. Ha egy-egy gyereket sikerült szocializálni, akkor annak az első jele az volt, hogy félteni kezdte magát. Megjelentek a szorongásai."
Az alkohollal és a drogokkal az az egyik legnagyobb probléma, hogy kiírtja az emberből az egészséges szorongást. Megszűnik a félelemérzet, eltűnnek a határok, az ember hirtelen istennek képzeli magát, aki előtt nincsenek gátak. A vékony, vézna, de az alkoholtól lelassult ember akár egy hadsereggel is kész lenne szembeszállni, mert eltűnt a szorongása. A diszkóban lerészegedő lányok - és ezt a fiúk jól tudják - olyan dogokra is kaphatók lesznek, melyekre józanul soha. Noé is egy ilyen pillanatnak köszönhette illetlen viselkedését és lemeztelenedését.
Ma, a "képes vagy rá", "meg tudod csinálni" világában nem árt ha tudjuk: vannak határaink. Van szorongás, mely ellen küzdeni kell, de van, amikor Isten épp a megjelenő szorongáson keresztül figyelmeztetne arra, hogy : eddig és ne tovább. Figyeljünk erre a beépített jelzőrendszerre és engedjük, hogy Teremtőnk akár ezen keresztül is megszólítson, figyelmeztessen minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.