Észrevetted?

"És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot?" (Jób 1,8)

A Biblia tanúsága szerint a Sátán körülkerülte és át meg átjárta a Földet mielőtt szóba elegyedett volna Istennel. Túrája során sok borzalmas dolgot láthatott és ezekről bizonyára sokkal szívesebben beszélt volna a Magasságosnak, mint az igaz Jóbról. Láthatta, hogy a Kainok Ábeleket gyilkolnak, a Lámekek rettegést keltenek, a Nimródok hatalmaskodnak. Viszont mielőtt bármit mondhatott volna, egy kérdést kapott: "Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot?" 

Nekem is vigyáznom kell, mert a rosszra hamar rááll a szemem. Hamar észreveszem mások hibáit, bűneit és elsiklik tekintetem a Jóbokról, akiktől tanulni lehetne. Saját életünket könnyítjük meg, ha megtaláljuk a szemet gyönyörködtető, szívderítő dolgokat. Ezért fontos például az Isten dicsőítése, mert ilyenkor elfordulunk a bánatot, keserűséget okozó látványtól és szemeinket az Úrra vetjük és gyönyörködünk benne.

Persze van ennek a szakasznak más tanulsága is. A Sátán megpróbálta Jóbot, elvette mindenét, de ő ennek ellenére nem kezdett tagadásba. Hűséges maradt. Szolgái egymás után hozták a rossz híreket. Közülük az egyik Istenben találta meg a bajok forrását amikor ezt mondta: "Isten tüze esék le az égből és megégeté a juhokat" (Jób 1,16). Pont ezt szerette volna elérni a Sátán akkor és ma is. Szeretné, ha minden bajért Istent okolnánk. Jób nem így gondolkodott, ezért Isten másodszor, a próbatételek után is megkérdezte Sátántól: "Észrevetted-é szolgámat, Jóbot?" (Jób 1,16) Istent büszkeség töltötte el e gyermekek és vagyon nélkül maradt férfi láttán. Bárcsak mi is tudnánk úgy élni, vitézkedni, hogy Teremtőnk büszke lehessen ránk!