Szenvedélyek

Amikor a buszmegállóba értem már cigarettázott és tette ezt egészen addig, amíg a busz meg nem érkezett. A végállomásig körülbelül öt percet kellett utaznunk. Alighogy leszállt, ismét rágyújtott. 

Az iménti sorok egy ötven év körüli férfiról szóltak, akivel rendszeresen együtt buszozom. Tudja, hogy a dohányzás káros az egészségre és a pénztárcára, de a füstölés szenvedélyévé vállt, arról meg ugye nem könnyű lemondani. Ezért lenne jó elérni, hogy a fiatalok ne jussanak el a kipróbálásig sem, mert könnyen előfordulhat, hogy rabokká válnak.

A napokban megjelent egy cikk az amerikai fiatalok dohányzási szokásairól. Íme: "Járványos méreteket öltött a dohányzás az amerikai. Minden negyedik végzős középiskolás rendszeresen rágyújt, és a statisztikák szerint nyolcvan százalékuk felnőtt életében is a cigi rabja marad. ’Ma több mint hatszázezer felső tagozatos és hárommillió középiskolás dohányzik. Nem akarjuk, hogy gyerekeink elkezdjenek valamit, amit későbbi életük során nem lesznek képesek megváltoztatni’ - fogalmazott Regina Benjamin, az amerikai közegészségügyi szolgálat tisztifőorvosa a jelentésben. A becslések szerint naponta 3800 amerikai gyerek gyújt rá első cigarettájára, tíz dohányzóból kilenc 18 éves kora előtt szokik rá a cigarettára. A dohányzók 99 százaléka 26 éves kora előtt kezdi a cigarettázást, így már egészen korán ki vannak téve a dohányzás hosszú távú káros hatásainak, köztük a tüdőráknak és a szívbetegségeknek.” (forrás: hvg.hu)
De hogy még tovább borzoljam a kedélyeket, íme egy tegnapi hír: "Két doboz cigarettát szív el naponta Ilham, egy nyolcéves indonéz fiú. 'Napjait dohányzással és játékkal tölti, iskolába már nem akar járni' - mondta el a fiú apja a Natara hírügynökségnek. Az apa szerint Ilham kétévesen kezdett dohányozni, és ha nem kapja meg a napi adagját, dührohamot kap és tombol. Hogy a szenvedélybetegségben minden korosztály érintett, jól példázza egy 2010-es eset is: akkor egy kétéves fiút kellett elvonókúrára fogni, mert naponta negyven szál cigarettát szívott el." (forrás: hirado.hu)

Az utcánkban mindig sok gyerek gyűlik össze. Nagyjából egy korosztályba tartoznak, de van egy-két nagyobbacska, mondhatni felnőtt is. Meglepetten tapasztaltam, hogy közülük az egyik, aki idén tölti be 18. életévét, dohányos lett. Először titkolta, de mára büszkén füstöl. A gyerekeim megkérdezték tőle, hogy miért. Ezt válaszolta: "mert meg akarok halni, oda akarok menni, ahol édesanyám van, hogy bocsánatot kérhessek tőle amiért összevesztem vele a halála előtt".

Lehet, hogy némelyek csak vagányságból, kivagyiságból veszik szájukba a cigarettát, de lám-lám, ilyen súlyos bajok is megbújhatnak e szenvedély mögött. Fiatal barátom körülbelül két éve veszítette el édesanyját. Egyszer elbeszélgettem vele, de nem tudott őszinte lenni. Azt mondta, hogy édesanyja halálát már régen feldolgozta (ez akkor is hihetetlennek tűnt), a tanulás pedig remekül megy neki. Sajnos nem így van. Gyakorlatilag minden évben megbukott. Most füstjelekkel jelzi, hogy baj van, hogy valaki figyeljen oda rá. Édesapja valami miatt ezt nem teszi meg, kortársaitól pedig nem sok jót tanul.

Mindezt okulásul írtam. Olyan könnyen megbélyegzünk valakit mert iszik, bagózik vagy ki tudja mit csinál. Mielőtt bárkire rásütnénk a szégyenbélyeget, érdemes egy kicsit "körbeszaglászni", hátha csak néma segélykiáltásról van szó. Figyeljünk oda egymásra, és ne csak a külsőségekkel, hanem a szív mélyén rejlő problémákkal, sebekkel is foglalkozzunk.