A napokban láttam egy dokumentumfilmet, melynek főszereplői bebörtönzött afgán nők voltak. Az ellenük felhozott vád: házasság előtti nemi élet illetve házasságtörés, de akár egy csókváltás is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy valakit több évre rácsok mögé zárjanak.
Ezzel szemben a nyugati világ szexuálisan túlfűtött. Eltűnt a lelkiismeret-furdalás. Gátlások nélkül öltözködnek, vetkőznek, megcsalnak, csókolóznak, ölelkeznek... Szabad világot akartunk - megkaptuk. Nincsenek korlátok mert posztmodern gondolkozásunkba nem tudtuk beilleszteni azokat. Ennek köszönhető, hogy a család intézménye mára hitelét vesztette.
"Szabad a férjnek az ő feleségét elbocsátani?" - kérdezték a farizeusok Jézustól
(Mk 10,2). Olyan egyszerűnek tűnik: ha valami nem stimmel, ha nem értünk egyet, kezdjünk új és jobb életet egyedül, vagy valaki mással, hiszen "mindenki" ezt teszi. Jézus viszont azt mondja: az ember ... ragaszkodik feleségéhez. Ennek a ragaszkodásnak alapja nem lehet a forma, az idom, a humorérzék, a sajnálat vagy a pénz. Ha maradandó "kötőanyagot" akarunk, akkor Istent is be kell vonni a folyamatokba, aki meg tud őrizni minket a másik fél számára és segít, hogy kapcsolatunk ne fulladjon ki az idő múltával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.