Egy hiteles ember

Nem könnyű eldönteni, hogy kinek a véleményére adhat az ember. A legegyszerűbb talán az lenne, ha senkivel sem foglalkoznánk, de azt önfejűségnek hívják, az pedig nem kifizetődő. Legalábbis hosszútávon nem. Így hát kénytelenek vagyunk meghallgatni mások véleményét és ugyanakkor meg kell tanulnunk a vélemények közötti különbségtételt is. 

Néha csak azért adunk valakinek a szavára, mert nem akarjuk megsérteni, máskor meg azért utasítunk el valakit, mert nem ismerjük eléggé. Be kell vallanom, hogy nem ritkán kerülök ilyen dilemmába. Igyekszem minden véleményt meghallgatni, de a végső döntésnél saját szempontrendszerem alapján kell határoznom és ez nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Nem volt könnyű helyzetben a Pál őrzésével megbízott százados sem (ApCsel 27). Az úgynevezett Szépkikötőben az apostol próbálta maradásra bírni őket, de a kormányos és a hajótulajdonos a továbbhajózás mellett érvelt. A százados nekik adott igazat. Vajon tehetett volna mást? Hihetett volna egy, a hajózáshoz szinte mit sem értő fogolynak? Az út viszontagságai viszont Pált igazolták. Később a századosnak ismét döntést kellett hoznia. Néhány hajós ugyanis meg akart szökni, amire Pál figyelmeztette a századost, aki elvágatta a csónak köteleit. A katona akkor is hallgatott Pálra, amikor az evésre biztatta a több napja éhező hajósokat. A legkomolyabb döntés viszont csak ezt követően érkezett el. A hajó ugyanis zátonyra futott és csak idő kérdése volt, hogy mikor válik a tenger martalékává. Ekkor jött a javaslat, hogy "a foglyokat vágják le". (ApCsel 27,42) A százados viszont nem hallgatott emberei szavára, hanem kinek-kinek megengedte, hogy mentse életét.

Szeretnénk, ha az emberek adnának a véleményünkre főleg akkor, ha az evangéliumról és az örök élet dolgairól van szó. Viszont be kell látnunk, hogy addig nem hallgatnak ránk, amíg nem bizonyítjuk hitelességünket. Az embereket általában nem érdekli, hogy mennyit imádkozunk, milyen gyülekezetbe járunk, hány zsoltárt ismerünk kívülről. Őket sokkal jobban érdekli az, hogy életük viharaiban elő tudunk-e állni épkézláb, hasznosítható javaslatokkal úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk személyes szabadságukat. A "dönts Jézus mellett még ma, mert ha nem, elkárhozol" típusú megközelítés sokkal erőszakosabb annál, mint amire jó szívvel oda lehetne figyelni.

A százados először nem adott Pál szavaira. Az idő viszont az apostolt igazolta, és emiatt a századosnak is át kellett gondolnia szempontrendszerét. Hirtelen sokkal fontosabb lett ennek a "vénembernek" a szava, mint a hajó tulajdonosáé, vagy a kormányosé. Nem kételkedem abban, hogy eljön az idő, amikor a mai kormányosok hitelvesztetten állnak majd a vihar közepén amit elkerülhettek volna, de önfejűségük ezt lehetetlenné tette. A hajó terheit beledobálják a tengerbe, a vasmacskákat elvagdossák és remélik, hogy sikerül partot érni. Aztán jön egy kikerülhetetlen zátony, a hajó recseg-ropog és akkor, ebben a pánikos, gyilkos pillanatban meg kell szólalnia Isten hitelt érdemlő embereinek, nekünk, és el kell mondanunk, hogy kié vagyunk, kinek szolgálunk (ApCsel 27,23). Addig is tegyünk mindent Istenünk szava szerint, hogy hitelességünket semmi se kérdőjelezhesse meg a legkritikusabb időkben sem!