Az ördög és a pszichiáter

Néha paranoid, skizofrén és egyéb személyiségzavarral küzdő emberek ülnek be a pszichiáterek rendelőibe. Ilyenkor az orvosok próbálják feltárni a bajok gyökerét, ezért nem ritka, hogy a pácienseket gyermekkorukról, múltjukról kérdezik. Az a meglehetősen furcsa gondolat jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egyszer maga az ördög ülne be egy ilyen vallatásra...

Megkérdezném tőle, hogy mi motiválja. Tudjuk, hogy embergyilkos, hogy minden baj okozója, hogy lopni, ölni és pusztítani jön, de vajon miért? Hogy lehet, hogy dühe az évezredek alatt nem fogyott el, sőt, egyre csak erősödik? És mi a baja velünk, emberekkel? Mi mit ártottunk neki?

A Sátán nem csak gyilkos, de irigy is. Azt hiszem, hogy irtózatos dühének ez az oka. Amit ugyanis ő nem tudott elérni pártütéssel, mi megkaptuk ingyen. Uralkodni akart és talpalávaló lett belőle. Nekünk viszont kegyelmet ajánlott fel az Isten, sőt azt is, hogy az Ő fiaivá legyünk. Hogy ne lenne mérges, amikor ránk néz? Mérges azokra, akik már e fiúságtudatban élnek, de azokra is, akik még nem, hiszen a fiúság lehetősége számukra is adott. Ezért dühöng, amikor át meg átjárja a Földet és a nyomor idején is istenfélő embereket, Jóbokat talál. Dühöng, amikor látja a Krisztusért vérüket ontó mártírokat, amikor látja az elégedett, sorsuk ellen nem lázadó, mindenben és mindenért hálát adó keresztényeket, vagy azokat, akik ebben a materiális világban is az odafelvalókkal törődnek. Dühöng, amikor meglátja bennünk Isten fiait és dühöng, amikor eszébe jutnak mindazok az isteni ígéretek, melyeket az ő füle hallatára kaptunk.
Legyünk büszkék arra a pozíciónkra, amit Krisztusban kaptunk ingyen, kegyelemből és naponta adjunk hálát azért, hogy Atyánknak szólíthatjuk az Istent!